Főoldal | Képes beszámoló

A homokfövenyen

A Leicester Children's Holiday Centre által megrendezett mablethorpe-i gyerectáborban programfelügyelőként (activity leader) eltöltött nyaram teljes és hiteles históriája... :)

Részletek

Az ügynökség: Au-pair-encias
Jelentkezési határidő: 2010. április 16.
A tábor időtartama: 2010. július 11. - 2010. szeptember 1.
A tábor helyszíne: Mablethorpe

Note: a tábor aktuális időpontja és a mindenkori határidő miatt mindenképpen nézd meg az ügynökég honlapját!

2010.09.09. 15:50 | csacsiga | 1 komment

Hazatérés és búcsú

Jó régen nem írtam már, ennek két fő oka van. Az (időben) első hogy az utolsó kb. egy hétben már egyáltalán nem volt netünk a Centre-ben. Először azt hittük, egyszerűen csak le lettünk tiltva a netről, de végül kiderült, hogy központi problémák vannak (voltak) a szolgáltatónál. A(z időben) második pedig, hogy mióta hazaértem, lusta voltam megírni ezt az egy, utolsó bejegyzést. Bár, talán még most is lusta vagyok, hiszen több részre is lebonthatnám ezt az utolsó másfél-két hetet, de azért túlzásokba ne essünk. :)

Legutóbbi bejegyzésemet követően az elsőfontos dolog, amit kiemelnék: a péntek estét elcseréltük Ágival, így ők reggeli után elmentek Lulával Lincolna, én pedig este elkísértem a gyerekeket a cirkuszba. Hát, őszintán szólva, azért megérte, mert a gyerekek élvezték, de ekkora egy * műsort... o.O No, mindegy, egyszer túléli az ember. :) Este (vagyis inkább éjszaka) aztán nagy őarty volt a hátsó udvarban, de nem állítom, hogy sokáig bírtam. Volt viszont nemzetközi konyha, és nagyon fini kaják voltak - leginkább a Fahad által készített Currys csirkét emelném ki. Nyammmmi. Kicsit csípős, de nagyon finom volt. Emellett volt még német marcipános kalács, ami a curry mellett az első helyre pályázott. :D

A hétvége sem telt teljesen eseménytelenül. Igaz, nem voltam sehol, de cserébe összeszedtem mindent a lányoknak a Talent show-ra: zene, szöveg, ami kell. Még vágtam is nekik zenét. :D Ezt aztán odaadtam Estelle-nek, aki letette a színpadra, ahol aztán Nina és Umberto nem találta meg, és a gyerekeim így zene nélkül persze nem-igen énekeltek, vagy táncoltak. És persze, mire kiderítettem, hogy ez történt... :( Olyan szuomorú voltam miattuk... Ráadásul az utolsó számról is lemaradtam... :D Ez persze csak utólag vicces. A vasárnapi garden party-n pedig olyan jó idő volt, hogy a slagnak megengedték, hogy azt locsoljon le, aki az útjába kerül, így csurom vizesen lelt minket a vége. Persze nem a gyerekeket... A lisztből is kaptam egy kicsit, így mehettem zuhanyozni, nem sok híja, hogy megint lemaradtam a vacsiról... :)

A vasárnap esti elalvás is nehezen ment, felszabadult volt a hangulat, és két kislány csinálta a fesztivált, de azért csak ágyba kerültek. Hétfőn hajnalban aztán kelés, pakolás, reggeli, indulás. Nekik. Takarítás nekünk.

Az utolsó heti csoport tizenhét lányt hozott nekem az éjszakákra. Azt leszámítva, hogy sokan voltak, minden különösebb probléma nélkül túléltük a dolgot. Illetve nem. Volt egy nagy, gyakorlatilag a hét nagyrészén átívelő gondunk, egy szemtelen kis bajkeverő és két magát felsőbbrendűnek tartó lány személyében, és az előbbin még az se sokat segített, hogy a shopping nap elhagyásával fenyegette őt Sheila, ez csak addig volt elég, míg bocsánatot nem kért, és mehetett shopingolni. Na, vele nehéz volt.

Pénteken, hogy szabadestés voltam, reggeli után Eszterrel és Balázzsal elmentünk Skegness-be. Odafele kipróbáltuk a nagyhullámvasutat és körülnéztünk a bazárban, majd visszaszálltunk a buszra. Ezzel csak az volt a probléma, hogy az új sofőr lekezelte a jegyünket. o.o Ekkor már terveztük, hogy fogjuk kimagyarázkodni magunkkat hazafele. :D Mikor beértünk Skegness-be, első dolgunk egy jó ebéd volt. A Bejing Dragon nevű kínait néztük ki magunknak (pontosabban Eszter nézte ki, de nem kellett sokat győzködnie minket :)), ahol aztán jól belakmároztunk igazi ízekből... Ahhhh. Ezután körülnézünk az üzletek között, vettünk ezt-azt, majd lesétáltunk a partra. A stégen úgy elhúztuk az időt, hogy tíz perccel a busz indulása előtt eszméltünk rá, hogy azt sem tudjuk, hol a pályaudvar. Szinte futva kerestünk egy megállót, ahol megáll a busz visszafele, és mikor jött a busz, jött a magyarázkodás. Eszternek köszönhetjük, hogy felengedett minket a sofőr, szerintem:

- Ez a jegy le van kezelve. Itt ez a két lyuk, ezt Nekem kellett volna rá tennem. De már itt van.
- Igen, de miért? Nem én tettem rá, nem tudom, miért van ott.

Este megint ettünk Fahad curryjéből, a marzipános kalácsból, volt tortilla és palacsinta is... És megint minden finom lett. Szóval ez a nap kulináris szempontból tökéletesre sikeredett, bár azt hiszem, midenszempontból egy jó napunk volt

Szombaton egésznap "shoppingoltunk" Gabival (elég viccesen alakult :D), este pedig utolsó Talent Show vasárnap utolsó diszkó, és egy em megtartott Garden Party. Az utolsó hét már nagyon utolsó hét volt, a gyerekek nagyon sok programja elmaradt. De sebaj, így is jó volt a hangulat. :)

Hétfőn aztán, hogy elmentek, nekünk kezdődött a takarítás - Gabival elég lassan haladtubnk ugyan a többiekhez képest, de a srácok voltak olyan jók, és dolguk végeztével átjöttek piszkálni minket. :D Meg azért segítettek is, szóval köszi, sikerül olyan öt óra fele végeznünk, és még arra is volt időnk, hogy bemenjünk feltankolni az esti partyhoz. Hogy úgy fogalmazzak, az este első fele felejthetetlen volt, a második fele meg sem történt. :D Kedden ágyat húztunk, aludtunk, összepakoltunk, Gabival kicsit kétségbeestünk - főleg ő -, este edig étterembe mentünk, Hát, a kaja az angyon jó volt, de még ezzel együtt is azt mondom, semmit nem vesztettünk volna, ha eredeti tervünk szerint Susie, Mirka és Balázs társaságát választva otthon maradunk... Hmmm. No, de sembaj.

A szerda aztán a búcsúzkodások (bár már részben a kedd délelőtt is) reggelére virradt, majd a vonatozás napjával és a várakozás délutánjával folytatódott, hogy aztán a hazatérés éjszakájába torkolljon. Persze ott volt az a kísértés is néhányak részéről, hogy hazatérés helyett Ibizára érkezés legyen belőle, de végül mind hazajöttünk - akik ezt terveztük. :)

Jó volt végre újra itthon, de nagyon szívesen megyek majd vissza Mablethorpe-ba, ha lehetőségem lesz rá jövőre.

Ez volt hát a nyár ' teljes és hiteles históriája'. Akik végig követtek, azoknak köszönöm, és remélem, a tétovázóknak erőt adtak történeteim, mert ha cak egy kis kísértést is érzel külföldi (szezon) munkára, vágj bele, mert különben biztosan kimaradsz valamiből!

2010.08.20. 16:46 | csacsiga | Szólj hozzá!

Címkék: sightseeing night duty

Sutton-on-Sea és Cleethorpe

Egyszer csak el kell kezdeni a kirándulgatást, ha már itt van az ember. :) Meg amúgy sem árt már végre kicsit kimozdulni ebből a porfészekből - na, nem, mintha a környező, elérhető távolságban lévő városkákk nagyobbak lennének. Mivel a héten night-os vagyok, és olyan szobát kaptam, hogy álmodni is alig lehetne szebbet (az egész társaság ilyen most amúgy kb.), gondoltam, kihazsnálom a hetet egy kis ország járásra (hú, de nagy szavak). Mivel kedden azért csak ki kell pihenni a hétfőt, azt kihagytam, szerdán viszont reggeli, mosás (egy adag ruha, semmi pisis ágy!), majd nyakamba vettem a várost, és a két következőt. Na jó, a következőn csak áthaladtam, és ebédelni tértem be visszafelé, de amit láttam belőle, az is elég volt. Semmi. :) Mármint nincs ott semmi - ha lenne, akkor az a beachen lenne, és a tengerparton mentem végig (miután Mablethorpe-ban tettem egy kis kitérőt a Queens park felé).

Sok fénykép és majd' egy óra séta után érkeztem meg Sutton-on-Sea-be. Az első benyomásom az volt, ahogy a tengerpartról elindultam a város felé, hogy mennyire más ez, mint a mienk. Aztán ez hamis előérzetnek bizonyult, mert tulajdonképpen ugyanaz, sőt, talán még egy kicsit kisebb is - hiába, pedig azt hittem, hogy egy olyan hely, ami mindig előkerül, ha Mablethorpe-ot beírod a gugliba kicsit jelentősebb hely. Végig sétáltam az főutcán, keresve valamit, ahol akár ebédelhetnék is, de végül ilyet nem találtam. Megnéztem egy-két boltot belülről is, de nem nagyon volt értelme, így lassan el is indultam visszafele. Ahogy visszaértem a strandra, megvettem itt tartózkodásom első fagyiját, de kész átverés volt, mert drágább volt, mint ami ki volt írva, és a Cadbury csokipálcika biztosan nem Cadbury csokiból volt. :( A hazafele utat megint elhúztam, kicsit üldögéltem a parton is, meg ebédeltem Trusthhorpe szélén, ahol a Clock-ban 'award winning fish & chips'-et árulnak. Hát, biztosan finom lett volna, ha nem tocsog az egész az olajban... :( Szóval ez nem volt egy szerencsés nap, ebbből a szempontból, de nagyon jó volt végre kimozdulni valahova - este persze jó fáradt voltam, és alig vártam, hogy elaludjanak a lányaim. :)

Másnap reggel pedig jött a következő kirándulásra alkalmas nap. A csütörtök, ugyebár, a Vidámpark napja, amikoris kis vendégeinket busszal szállítjuk Cleethorpba. Hát, nagy szerencsésen, ezen a buszon nekem is jutott egy vendéghely, így elbuszoztam velük a célállomásig, majd a bejáratnál elköszöntem, és nekiindultam a városnak. Igazság szerint, úgy figyeltem meg, hogy lehet ott valami kastély, vagy ilyesmi, ami mellett elmegyünk busszal, és azt terveztem, hogy azt majd jól megnézem. :) Úgy húsz (huszonöt?) perc alatt el is értem a bejárathoz (szorgosan jegyezve, hogy merre mentem, hogy majd visszataláljak), ahol aztán kiderült, hogy ez nem kastély/vár kertjének, csak egy parknak a bejárata. No, sebaj, azért, ha már itt vagyok, bemegyek. Sok zölddel körülvett, kicsit gazdag házak között sétáltam el, kezdett gyanús lenni, a dolog, aztán elérkeztem a tulajdonnképpeni parkhoz...Hatalmas természetvédelmi terület, egy nagy tóval a közepén, és néhány szokásos leírással, hogy mi is található a parkban. Hát, rendesen meglepődtem, nagyon másra számítottam. A parkon áthaladva, továbbra is kihalt városrészeken haladtam át, és szinte már kedztem feladni, mikor szembejött egy '20 perc séta a városközpont' feliratú tábla. Útközben aztán találkoztam még egy parkkal, ahova szintén muszáj olt bemennem - ez már inkább városi park jelleggel rendelkezett: játszótér, focipálya, futóösvény és néhány zöld rét, sok fával körülvéve. Ez lelassította hát a húszperces sétámat, de nagynehezen csak megérkeztem a városközpontba - ember, ember hátán, és üzlet, üzlet mellett; mikor a partra kiértem, az időjárás árulta el, hogy nem Miami-ben járok. :) Itt eloldalogtam, csodálkoztam a nagy tömegen és megebédeltem (shake :)), majd a Vidámpark felé vettem az irányt. Útközben ráleltem a kisvasútra, majd az első és második megálló között felötlött bennem, hogy miért ne vonatozhatnék egyet, hiszen van még időm. A második megállóba érvén megérdeklődtem, hamarosan jön a vonat, és igen, megáll a vidámparknál, mögötte. Egy kemény megállót mentem, megérkeztem a végállomásra, a Vidámpark mögé. Itt aztán átsétáltam Keletről Nyugatra, így nem mondhatom, hogy feleslegesen vettem meg a jegyet, de azért az őszintét megmondva - majd az előző megállóig visszakelett sétálnom, hogy onnan folytassam az utamat a főút mellett egészen a bejáratig. Legalább elütöttem valamivel az időt. :D

Persze visszafele éppen fél hatra értünk haza (minden héten ötre már otthon voltak a gyerekek, így csak arra volt időm, hogy ledobjam a táskát, kicseréljem a pólóm, és megkérjem Susiet, hogy rakjanak Nekem félre vacsit, és mentem is a gyerekeket vacsiztatni.

Ez után a két nap után pénteken és szombaton, hogy otthon voltam napközben majdnem olyan volt, mintha szabadnapom lenne. :)

2010.08.14. 19:53 | csacsiga | 2 komment

Címkék: időjárás étlap sightseeing day off

Lincoln (:

Az első alkalom, hogy elhagytam a városkánkat. Falut... Porfészket... :) És már nagyon készültem is rá, csak jót hallottam eddig Lincolnról - köreinkben két dologról híres/hírhedt: a Katedrális és a Primark. :D Haogy ne menjünk nagoyn vissza az időben nem kedtem el két héttel ezelőttről, legyen annyi elég, hogy tegnap Sheila foglalt nekem buszjegyet és rendelt taxit reggel hétre - pontosabban hatötvenötre, Esztertől elkértem a térképet, amit múltkor vettek, és megnéztem Lincoln honlapját. Ezekből leginkább Sheila segítségét hasznosítottam, Lincoln honlapjáról összeszedett információkat pedig a legkevésbé.

Azt hiszem, nagyon izgulhattam, hogy elalszom, mert úgy öttől kezdve tíz-tizenöt percenként ellenőriztem az időt, és mindannyiszor megvoltam róla győződve, hogy 'úristen, elaludtam!'. :) Este bepakoltam a táskába mindent, ami kellhet, és előkészítettem a ruhákat, amiket felvenni terveztem, hogy Ágit ne ébresszem fel - persze csak a zoknit felejtettem el, ami zörgős zacskóban van... :-/ Gyors felöltözés, fogmosás a kinti csapnál (na nem házon, csak szobán kívül), még épp volt időm egy teát főzni és eltenni a hosszú napra, majd egy pár perc múlva meg is érkezett a taxi. Ezzel olyan 20-25 perces utazás után érkeztem meg Alford-ba. Szerencsém volt, mert bár esett az eső, mikor megálltam a garázs melletti benzinkút fedele alatt, jött egy bácsi, hogy Lincolnba akarok-e menni, mert ott a busz, megmutatja. :) Oda akartam, ott volt, megmutatta, az ismerős sofőrbácsi (Pleasure Island-es) már ott várt, és mondta, hogy szálljak csak fel, és mikor kérdeztem, hogy mennyi lesz az út, azt mondta, 'free charge', merthogy az LCHC-ból vagyok. Jól indul a nap. Útközben, gondoltam alszom, két órán keresztül mit csináljak, és hát mégis ez a legjobb megoldás arra, hogy ne legyek rosszul a buszon. :D Ez eleinte nem nagyon ment, unalmamban készítettem néhány sokat mondó képet (pl. arról, hogy 'alszom' - igen, tényleg unatkoztam :D), de aztán elnyomott a buzgóság. Néha felébredtem, konstatálltam, hogy még nem vagyunk ott - Skegnesst pl. felismertem, de valószínűleg sokat segített a 'Skegness Market' felirat. Útközben el is állt az eső, de nagyon csúnya felhők gyülekeztek itt-ott, s smikor leszálltam Lincolnban, csöpörészett is egy kicsit. Sebaj, úgysem reggeliztem, bementem a főutcára, és mit léátok, kb. három üzlettel arrébb? Starbucks - szóval gyorsan be is mentem, és egy hónap után végre ittam egy normális kávét. Húúú, de jól esett. :) Közben fogtam a térképet, hogy megtervezzem, hova/hogyan tovább. Itt jött a fejtörés, mert nem tudtam, hol vagyok, milyen utcában. :D Szóval nem segített. Végeztem, elindultam, still raining... Pfff. No, nem baj, megyek egy kicsit, hátha találok valamit - hát, amit találtam, az a Primark volt, ahovais muszáj volt betérnem, olyan jókat meséltek róla. Hát, kicsit több, mint egy óra múlva sikerült kijönni, és közben könnyíteni a pénztárcámon is, aztán gyorsan be a Shopping Center-be (némi keringés után persze), mert muszáj volt kerítenem egy mosdót. :) Eddigre már tudtam azt is, hogy milyen utca, és a hely különben is jelölve volt a térképen, és az eső is elállt, így megnéztem, merre kell menni (bár térkép nélkül sem lett volna nehéz - "egy k* nagy katerdráis, egy k* nagy domb tetején" :D, és amúgy is minden sarkon ki volt írva). Indulás előtt még gyirsan kerestem egy O2-t, és feltöltöttem a mobilomat - persze itt elkezdte magyarázni a néni, hogy nincs aktiválva a kártyám. Mivel hazsnálom, ezt nem nagyon értettem. :) Mikor odaértem a Katedrálishohz, kiderült, hogy Lincoln sem annyira nagy város, mert a térképen nem tűnt túl közelinek, de nem egész tíz perc kellett, hogy odaérjek. Útközben találtam egy antikváriumot, meg is jegyeztem magamnak, hogy visszafelé benézek - részben magamnak nézni valamit, de főleg, mert a kirakatban láttam egy könyvet, amit Marietta imádott volna- Persze, hogy elfelejtettem visszafele. Bár ez részben az eső hibája is. :(

Felérvén a Katedrálishoz kiderült, hogy (minő meglepetés am.), a Kastély és ez egymás mellett állnak, egy rövid kis tér választja el a kettőt mindössze. Elindultam a Katedrális felé, gondoltam, először örbejárom kívülről, most épp nem esik. Jó is tettem, bár az utolsó negyednél elkapott az eső, elő kellett venni az esőkabátomat - minő szerencse, hogy megvettük. Bent aztán nagyon meg voltam illetődve... Nagyon szép volt, szereztem diák jegyet is (megérte a kártyát elhozni :-)), és fényképezni is lehetett, de sajnos a fényviszonyok nem voltak megfelelőek, így nem sok jó született... :( Tudom, hogy lüke vagyok, és talán az is rájátszott, hogy egyedül unatkoztam volna másképp, de párszor, mikor egy-egy pap bácsi elsuhant mellettem, megfordult a fejemben, hogy mindjárt kiküld. :D Azt hisze, tudat alatt ezzel akartam kicsit izgalmnasabbá tenni a napot. :D De egyébként tényleg gyönyörű volt. És hatalmas. Annyi kis terem volt, ahol misét celebráltak, hogy egészen össszezavarodtam, aztán meg nem is értettem, mert az egésznek a teteje egybe volt nyitva. De annyira szép volt - vagy ezt már mondtam? :) És közel ezer éve (1072) kezdték el építeni.

Innen kiérvén örümmel vettem tudomásul, hogy kisütött a napocska. :) Első tervem a Kastélyba vezetett, ahova végül nem mentem be, csak a bejáratáig - egészen pontosan nem is biztos, hogy megtudnám modani, miért. Végül csak elindultam visszafele, és elsőként azt vettem boldogan tudomásul, hogy a fotósokat tanító mester ugyaabból a szemszögből, ugyanazt az utcát fényképeztette tanoncaival, mint amit én is megtettem korábban. :) Eddigre kezdtem éhes lenni, gondoltam, keresek valami jó kis helyet, de mivel olyan szép idő van, nem indulok el visszafele, hanem sétálok egyet. Namármost ez a szép idő tartott vagy két utcányit, aztáán elkezdtett esni az eső, ami további két utca múlva igazi zuhataggá változott, és egyetlen célom immár az volt, hogy csak valahogy jussak vissza a főutcára, mert akkor onnan, ha marad ez az idő, két perc alatt elérem a buszmegállót. Mire visszataláltam, persze, már csak csöpörészett, néhol egy-két képet is eltudtam lőni, de ha már ott voltam, gondoltam biztos van bent valami hely, ahol ehetek. Kettő iylen volt, az egyik a burger King volt, eleve kilőve, maradt a Café Select. Ez egész barátságosnak tűnt, és végül el is tértem eredeti tervemtől és a 'traditional Fish & chips' helyett 'Jacket potatoes with chicken tikka' volt az ebédem, amit érdemes is volt kipróbálni, mert amellett, hogy nagyon guszta volt, fini is. :) Ha már itt voltam a plázában, gondoltam, körülnézek, és végül betévedtem a New lookba, ahol aztán muszáj volt vennem egy kabátot, egyszerűen csak megláttam, felpróbáltam, és elhoztam. :D (Korábban a Primarkban is találtam egyet, hasonlót, de az pont nem volt méretben.) Szóval költöttem egy keveset ruhára, de most komolyan - ha valahol 10 font a farmer, és 3-4 fontért tök jó felsőket lehet venni, ki ne költene??? :D

Mire innen kiértem, persze kisütött a nap. Csakhogy mennem kellett vissza az állomásra, ha nem akartam lekésni a buszt - beleszámoltam ugyanis azt is, hogy mégiscsak eltévedek visszafele. :) Mivel háromnegyedre kb. ott voltam az állomáson, bementem a Co-opba, mert kifogytam a mézből nemrég. Ötre kint voltam a buszok között, de mivel nem láttam sehol kiírva a saját buszomat, megkérdeztem az irodában, hogyhonnan indul a busz Alfrodba. Először azt mondták, hogy azon a napon egyszerűen nincs busz oda fele. Mi??? Végül megállapodtunk (főleg ők) abban, hogy valószínűleg erről és erről a részről fog indulni, de nem tudják pontosan, melyik állomásról. Király. Mégegyszer körbejártam az állomást (bár nem volt annyira nagy, hogy bármelyik pontról át ne lehessen látni), és mikor már majdnem 'öttíz' volt, jött egy néni, hogy merre mennék, mit keresek. Nagyon kétségbeesettnek tűnhetten, de ő cserébe nagyon segítőkész volt, negyedórát magyarázta, hogy ezt a buszt kikerülve hogyan juthatok el a célállomáshoz, a végén még egy menetrendet is adott, amin a Mablethorpe-ot Laoth-szal és Skegness-szel összekötő buszok voltak rajta. Első tervem az volt, hoyg jó, akkor elmegyek Laothba, az egy kicsit közelebb van. Csakhogy az utolsó busz elment. Oké, Skegi. Ott persze meg már nem volt csatlakozás addigra, szóval már teljesen felidegesítettem magam, hogy oda veszek buszjegyet, meg még onnan egy 25 fontos taxit fizethetek, mikor sokkal egyszerűbb lett volna a saját buszommal. Csakhogy az nem volt sehol. Fél órám volt még a busz indulsáig. Mérgelődtem magamban egy sor, és félreálltam a tömeg elől, mert ugyanonnan több busz is indult még az enyém elől. Ééééés! Ez volt a szerencsém, ugyanis így a reggeli sofőrbácsi párja rámtalált, miközben a shop-ba tartott, hogy jajdejó, hogy itt vagyok, menjek itt végig, és a vágán ott áll a sofőr. Huh, nagy-nagy megkönnyebbülés, és még a sofőr kér bocsánatot, hogy nagy volt a forgalom. Juuuj, de nagy mázlim volt így ezel is! Sőt, még ttaxit is rendeltek nekem az Alford-i garázshoz, hogy haza tudjak menni. Nagyon rendesek voltak, és én is szerencsésen hazaértem. :) Nem volt rövid a nap. :)

Este még a két szlovák lány, Susie és Mirka csináltak nemzeti vacsit - vagyis próbáltak, de ugye, nem nagyon van itt alapanyag, így a juhtúró sem fellelhető dolog errefelé. Pedig 'haluska' volt terítéken. :)

Szép nap, jó nap, de Lincolnból ennyi nem elég. Kellett volna kevesebb esős rész. :)

2010.08.12. 20:29 | csacsiga | 2 komment

Címkék: időjárás étlap day duty

Pleasure Island

Nem hittem volna, hogy ezt fogom mondani, de komolyan élveztem a mai napot! Nagggyon jó volt! Szabival voltunk, öt gyerekkel jártuk be a Parkot. Nem tudom, mi volt a lényeg, de szerintem minden együtt: kevesen voltak, jó gyerekek voltak (nagyjából) és Nekem sem ez volt a legelső alkalom. Sokkal felszabadultabb volt a nap, mint múltkor, és olyan csoportunk volt (a múltkorival ellentétben), hogy a legtöbb dologra csak egyszer ültünk/ültek fel, és sokkal több mindent be tudtunk járni, még úgy is, hoyg csak egy show-t néztünk meg. :) Az idő persze, akárcsak múltkor most is délutánra lehűlt, most még esett is az eső, de szerencsére akkor kezdett rá csak igazán, mikor már a busz felé igyekeztünk kifele. Délben piknikező-módra a fűbeültünk le enni, utána kicsit szét váltunk fiú-lány eloszlásban. :) Ők go-kartoztak, én meg rávettem a lányokat a lassú, pihentető vonatozásra, de végül élvezték, mert sok mindenre rá lehetett látni, ami jónak és kipróbálni valónak tűnt, így mindenképpen megérte. :) Innen még mentünk ide-oda, több helyre is, a Sweet Sreet-nek 'édességvasúton' többször menni kellett - de még jól is jött, mert így már nem keveredtünk messze a bejárattól az utolsó fél órában. :)

Hazaérve pedig fish & chips fogadott, és ollllyan finom karamelás-banános pite, hogy olyat még nem ettem. Naggyon durván édes volt, mint itt a legtöbb süti, de a kekszes aljon egy jó réteg puha karamella, azon banán, és ezen valamilyen tejszínkrém még csücsült, hát, ezen majd' meghalunk. Ez üti a sajt-tortát, gyanítom, többet ilyet nem eszünk... :(

Szóval mindent összevetve és részleteiben is azt mondom, nagyon jó nap van mögöttünk (bár hazaérve ráeszméltem, milyen fáradt vagyok), és még mi vár holnap! De ez legyen csak meglepetés Nektek, elég, ha én fel vagyok rá készülve! :)

2010.08.11. 22:58 | csacsiga | Szólj hozzá!

Címkék: ismerkedés étlap day duty

Beteg... :(

Hétfőn felkeltünk, etettünk, búcsúztunk (az önkéntesektől) és szomorúak voltunk, búcsúztunk (a gyerekektől) és örültünk, takarítottunk, pakoltunk (voltak, akik költöztek), örültünk az új önkénteseknek, és az új csapat gyereknek - ennek legfőbb oka, hogy mindössze 36-an vannak. :D Teljesen átlagos hétfő volt, leszámítva talán azt, hogy este mindegy másfél-két órát beszéltem a nagycsaláddal összesen, majd utána még Rékával is egy felet, kb. de ezek jó változások voltak. Este a csapat lement a partra 'hullócsillagokat nézni', de én azokkal tartottam, akik túl fáradtak voltak a csillagnézéshez, és este csak úgy bedőltem az ágyba. (Na jó, a szökséges előkészületeket megtettem. :)) Ja! És a legfontosabbat majdnem elfelejtettem: két hét várakozás és időbeosztás szervezgetés után véééégre kimostam a szennyesemet! Ez hihetetlen jó érzés, kedden minden ruhám frissen mosott volt, amit felvettem. :) Persze a mosógépet megjavítani továbbra sem sikerült, van helyette egy kölcsön mosógép, ami meg rendelkezik azzal a különleges tulajdonsággal, hogy félúton megáll és akkor meg kell lökni a pöcköt rajta... :D De legalább van, ez is már nagy csoda. És hétfőre egyébként megint előjött krákogásom. :(

Kedden délelőtt bementünk shoppingolni, ketten voltunk Beat-tel öt gyerekre. Hah, ennyivel, de különösen ezekkel még egyedül is elbántam volna. Jól is viselkedtek, kevesen is voltak - épp azt beszéltük Beat-tel, hogy ez Nekik jó gyakorló hét így. Ebédszünetben beszélgettem egy kicsit az új lányokkal is, ebéd után pedig lementünk a lányokkal a beach-re. Dagályban (hogy milyen gyorsan jön a víz!), szélfújásban, nagy hullámok közepette és vizes nadrágban vagy két órát álltam a vízben, és ez valószínűleg nem tett jót, de amúgy jó volt a délután is, fent homokvárat építettek, lent rákokat gyűjtöttek, a vízben a hullámokkal dacoltak. Miután kijöttünk a vízből és mindenkit feltereltünk már nem gyújöttek rákokat, hanem a meglévő kettőt kínozták. :)

Vacsinál Marta-val próbáltunk egy kicsit (pár mondat) spanyolul kommunikálni, de nekem nagyon csúnyán ment, a mondataim fele angolul volt, és alig tűnt fel. :( Lesz mit gyakorolnom Vele... De azt modta, hogy szívesen segít, szóval nincs mit aggódnom. :)

Este pedig Mirka nagy partyját tartottuk meg, Corner-ből a partra sétáltunk, két ballont eleresztettünk, vidámkodtunk, beszélgettünk... Kicsit később értem haza a tervezettnél, de még így sem volt egy óra, mikor bedőltem az ágyba.

Reggel kicsit kialvatlanul ébredtem, de semmi egyéb gond. Elmentünk fagyizni a gyerkőcökkel - pontosabban nyolc AL elvitte fagyizni a tizenhat gyereket, majd haza, és ki a partra. Akkor kezdtem el rosszul érezni magam, gyomrom nem nagyon akart barátságos lenni Velem, ami odáig fajult, hogy dél körül muszáj volt bejönnöm, és megkérni Helent, hagy maradjak bent pihenni ebéd utánig. Az ebédemet félretették, és ebéd utánig lefeküdtem egyet aludni. Mikor felkletem, a fejem kezdett el fájni, vettem be rá gyógyszert, és ellézengtem valahogy - Money Mabe-t játszottunk, vagyis Merit Mabe-t, mert a héten pénz helyett meritben játszottunk. A lényeg az, hogy van öt csapat és öt állomás, mindenhol x-ideig kell adott játékkal a Staff ellen játszani. Mi Gabival és I Cheng-gel az óriás 'Connect 4'-nél voltunk. Nem tudom sajnos a játék magyar nevét, de tudom, hogy nekünk is van otthon olyanunk utazósban és nagyon menő játék. Aztán, hogy ezzel végeztünk, elkezdtett égni a gyomrom. (A kettő nem következménye egymásnak, de így volt.) Gondoltam, egy kis tej lehet, segít. A délután hátralevő részében próbáltam minél kevesebbet mozogni, mert az segített, és végül megtaláltam a helyem a trabulin mellett - ott csak ülni kell, és a gyerekekre figyelni. Szégyellem magam, amiért egésznap semmit nem csináltam, de tényleg nagyon rosszul voltam - még szerncse, hogy a trambulin olyan közel vana  mosdóhoz... :( Szóval a tej nem segített. Elgondolkoztam rajta, hogy vacsorára megegyem-e az ebédemet, vagy jobb, ha nem eszek semmit, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha megpróbálkozom, mert lehet, azért ég a gyomrom, mert tök üres. Ez szerencsére (úgy tűnik egyenlőre) bevált, mostmár egész jó vagyok, egy fél filmet is megnéztem nagy magányomban a szobámban, ha ezzel végeztem, folytatom is. :) Remélem, holnapra kiheverem, bármi volt is ez (egyes számú gyanúsított: almabor. nem arról van szó, hogy túl sokat ittam volna tegnap, de Eszter is mondta múltkor, hogy nem bírta a gyomra. kettes számú gyanúsított: a tegnapi garnélás rizottó-féleség.), mert vidámparkban csúnya lesz. Most még az is az eszembe jutott, hogy ha valaki tudja, a napszúrás milyen tünetekkel jár, ossza már meg légyszi, Velem. :)

2010.08.08. 22:27 | csacsiga | 4 komment

Címkék: étlap sightseeing night duty day off

Civic Week

Tudom, hogy már nagyon régen nem jelentkeztem, pedig éjszakás voltam, és azt hinné az ember, hogy így jobban ráértem, de nem. Ezen a héten a feje tetején állt minden,

Péntekre olyan feszült volt a légkör a konyhában, hogy a gyufa meggyulladt volna a levegőben. Az egésznek az oka pedig a szobati Civic Day volt, vagyis a nyárnak azon eseménye, amikor az intézmény (legfontosabb) támogatóit látjuk/láttuk vendégül egy ebéddel kezdődő délutánra. Mivel nagyon sokat kéne írnom, és az menetrendet már úgyis tudjátok, nem leszek olyan résletes, mint eddig, de igyekszem nem kiagyni a fontos eseményeket.

Először is (időben legalábbis), a vasárnapi garden-partyt elmosta az eső, így az első pár sorversenyt követően sajnos be kellett mennünk mesét nézni. Nem a mese a sajnos, de rájuk fért volna egy rohangálós délután, az is biztos. :) Egyébként Anasztáziát néztünk, bár sajna nem jutottunk a végére. Az elmaradt sorversenyt reggel egy nagy futkorászós játék, majd ebéd után egy pakolás (ez utóbbi rémálom-szerű érzetet keltett bennünk :D) előzte meg, és este jött az elmaradhatatlan diszkó. Aztán utána nem nagyon csináltunk semmit. De! Van egy vicces sztorim vasárnapról Nektek. :) Tara felkeltett, hogy ne haragudjak, de kis keveredés van a törülközőknél, segítsek már. Lementem a szekrény kulcsért, meg levittem egy törit a bottom boy-oknak. Odalent volt Sheila is Olivérrel, és mikor (még félálomban) lementem hozzájuk, mindenáron spanyolul akartam elmondani, mi a helyzet... Néztek nagy szemekkel, hogy most mi van... Én is. :) Később Umbro megjegyezte, hogy legalább akkor már magyarul mondtam volna. :)

Napközben pedig kiderült a következő heti (eheti) beosztás, így hétfőn a fiúktól átköltöztem a lányokhoz, és a héten a top lányokkal éjszakáztam. Ráadásul néhány lány itt maradt plusz egy hétre, akik közül páran beálltak segíteni a hétfői takarításnál, így ha meg nem is gyorsították, de vűltozatosabbá tették a napot. :) Többen közülük nagyon örültek Nekem, amin azért nagyon meglepődtem, hiszen, mivel a fiúkkal töltöttem az elmúlt hetet, nem is gondoltam volna, hogy ismernek egyáltalán. :) De aranyos volt. Amikor aztán megérkezett az új csoport (nagyon korán, négyre már itt voltak), Lulával elrendeztük őket a szobánkban (mármint az övékben), este lementünk a beach-re velük az éjszakai staff-fal és néhány önként jelentkezővel, majd a videó után... El sem tudom mondani, mennyire örültem Nekik, mert a fiúkkal ellentétben, mikor visszamentünk a szobába, mindenki csak suttogva beszéltgetett, és elég hamar ágyba is kerültek. Annnnnyira édesek voltak! Meghallgattuk a kishableányt, és bár volt, aki nehezebben aludt el, minden különösebb probléma nélkül megúsztuk az estét.

Reggel sajnos korán felkeltettek (öt fele), de aztán visszaaludtak egy tíz perc alatt, és én is mentem vissza aludni még másfél órát. Éjszakai balesetek persze mindig történnek, így gyakorlatilag az egész napot mosással tölttük, amivel hiába nem kell foglalkozni, ott kell lenni a közelben. Este aztán a vacsi és a videó közti időt a szobánkban töltöttük, rajzolgattunk. Annyi cápát kellett rajzollnom, hogy már szinte profi vagyok. Próbálkoztam vízicsikóval is, de azt végül nem fejeztem be, a legjobban pedig a tengeri csillagom sikerült aznap. :D

Szerdán napközben megint mosás egész nap. És esett az eső egész nap. Ez elég lehangoló volt. :( Meg fáradtak is voltunk miatta. Az eredeti terv az volt, hogy el kéne meni Skegnessbe, de végül a körülmények összjátéka maradásra késztetett. A gyerekek egésznap gyakoroltak, készültek a szombatra (sok-sok énekkel, és egy kis minielőadással), vacsi után pedig... folytatták. Azon kevesekkel, akik nem voltak benne (kb. hét-nyolc lány) festegettünk, vagyis inkább csak próbáltunk. Igazából egész héten ez volt a program... Csütörtökön, hogy a gyerekek elmentek kirándulni, én is kicsit lazítottam, bár délelőtt ott volt a sok mosnivaló, délután "elmentem megnézni a fókákat". Bár a hely neve Seal Sanctuary (Zsuzsival nem tudtuk eldönteni, hogy ez alatt Fóka szentélyt, vagy Fóka menhelyet kell érteni, de azt hiszem, jobban belegondolva mindkettőnknek egy kicsit igaza volt/van), ez nem csak a fókákról szól. Tulajdonképpen ez egy történelmi állatkert, a környék 'flóráját és faunáját' mutatja be a különböző történelmi korokban, de nagyon jól, nagyon ötletesen, mindenképpen érdemes volt elmenni. Tele van fosszíliákkal, csotvázakkal, és állatokkal. Plusz vannak a fókák. Nem mondom, hogy kevés képet csináltam. :D A fókák egyébként nagyon helyesek, és nagyon kajás mindegyik, sőt, produkálni is szeretik magukat. :D Mindig a bajbajutott fókák kerülnek ide, Nekik viselik gondjukat - az árvák, sebesültek. Láttam is egy bébit, de róla nem lett jó képem, mert ő üveg mögött, infra alatt volt...

Haza fele az egyik lejárónál lesétáltam a tengerhez, mert ott még alig jártam... Várj. Tévedtem, elég sokat jártam már ott. Na, mindegy, hazafele arra jöttem, és még épp sikerült beérnem az eső előtt. A vacsiig hátralevő időben aztán nagyban folyt a munka (festegettünk). Este aztán - meg fogtok lepődni - megint gyakorlás/rajzolás volt terítéken. A lefekvéssel már volt némi gondunk, de semmi olyan, amit ne tudtunk volna megoldani. Reggel azonban... Nagy veszekedések voltak, és annyira felidegesítettek, hogy kiabálni kellett velük. Több, mint tíz percbe telt az, hogy nagyjából sorbaálljunk. Ilyen talán még nem is volt, de reggeli után nagyon örültem, hogy szombat estig végeztem velük. Jött a szabadnapom/szabadestém... :)

Reggeli, majd zuhanyzás után nekiálltunk Gabival rajzolgatni, a szoba díszítését befejezni. Hangúlyoznám, hogy reggeli előtt lejárt a műszakom. Ötleteltünk, írtunk, rajzoltunk. Napvégére például sikerül egy pár különösen jó alkotást összehozni.

Ebéd előtt nem sokkal lementünk a konyhába, ahol az ebédlő berendezésével folytattuk a munkálkodást. Mikor ezzel kész voltunk, jött egy gyors ebédszünet (a gyerekek amúgy kint ettek pénteken), aztán folytattuk a terítéssel, díszítéssel... Már ez annyira jól nézett ki, hogy sajnálom, hogy nem csináltam róla fényképet, nem is értem, miért. Eztán vissza a zsírkrétákhoz... Közben persze a mosásra is figyelnem kellett, vacsira meg is lettem minddel. A rajzolgatást persze ez után is folytattam... Olyan fél kilenc körül végül befejeztem (illetve inkább abbahagytam) és Eszterrel lementünk egy kicsit lazítani. Fél tizenegy körül már vissza is értünk, és a konyhában nagyjából mindenkivel találkoztunk, aki nem ment el partyzni. :D Ennek talán részben az is lehet az oka, hogy délben egy kis adag lasagne, este pedig valami fura rántotta-szerű volt enni. A késői vacsora után aztán ágybabújtam,és megpróbáltam nem felébredni reggel a gyerekzsivajra. Egész jól ment, azt hiszem, arra ébredtem fel csak igazán, mikor a teljes csapat elkezdte Lulah-nak énekelni a Happy B-dayt. Ez olyan nyolc fele volt. Elmentem lezuhanyozni, egy picit segítettem fent, aztán lementem reggelizni, majd vissza a hálóba takarítani, pakolni. Mivel csütörtökön Lucy beteg volt, így a héten ez volt a harmadik alkalom, hogy feltakarítottam a fürdőt... Olyan 11h körül befejeztük a pakolást, Lulah kiment a gyerekekehez, én pedig lementem a konyhába, és elkezdtük elkészíteni a vendégek ebédjét. Bár az 'elkezdtük' így nem teljesen igaz, hiszen a sütik és öntetek már napok óta készültek. És, hogy mi volt terítéken? Előételnek füstölt lazacba göngyölt garnélarák, salátával, 'dresszinggel' és vajas kenyér. Utána kaptak sült csirkemellet, rajta kevés paradicsomszósz, pármai sonka, mozzarella, meghintve egy kis petrezselyemmel. Desszertnek a tiramisu (cherrys) és gyümölcspite közül választhattak, ez utóbbi jágkrémmel volt tálalva. Az ebéd befejezése képpen kávé/tea volt felszogálva, hozzá sós-vajas keksz illetve sajttál szőlővel. Érted, szőlővel!!!? Ezután mi összepakoltunk, és kaptunk úgy tíz perc szünetet, míg kedves vendégeink körbejárták az épületet, elcseverésztek egy kicsit a gyerekekkel... Aztán jött a gyerekek előadása, tombolahúzás, meg fene tudja még mi. Az előadást megnéztük, nagyon jó volt, mindenki, szereplők és nézők egyaránt nagyon élvezték. Tombola után jött a tea. Ehhez járt tonhalas/sajtos/tojásos szendvics (szigorúan háromszög alakban, szélei levágva), garnélás/tojásos/gombás szósszal töltött (nyammmi) illetve virslis sóssütemény, répatorta (teljesen más, mint otthon), csokis süti, gyümölcslepény, mandulás süti, diós süti, fluffy, linzer... Sok féle finomság. Félhat körül mentek el, kicsit talán később, jött egy gyors ebéd/vacsora (kaptunk a csirkéből, desszertnek a sütikből), és a vacsiztatást is lezavarta a nappali műszak... Remek volt. Este ráadásul nem is volt időnk semmire, végignéztünk egy filmet a gyerkőcökkel, majd ágy. Sheilának fel kellett jönnie. Kétszer is. Kellemetlen. Több, mint kellemetlen. Reggel megint felébrettek, már hat óra fele, és veszekedni is kellett velük. Viszont elmaradt (illetve a night-osok részére) a garden party, így ott volt az egész nap pihenni. Vagy olyasmi. :)

A ma esti diszkón aztán megint elszabadult a pokol, ez volt az eddigi legesemény dúsabb diszkónk - és a legszomorúbb, hogy az volt a veszekedés kulcsa, hogy melyik fiú kit szeret, kit nem szeret. Ez odáig fajult, hogy az egyik gyerekem megszökött (azért nem messzire, csak a folyosóra), egy másik pedig büntetést kapott a főnöktől. Phhh... Ezután egész meg voltam lepve, hogy kb. tíz perc alatt ágyba került mindenki, és újabb negyed óra múlva mind aludt... alszik... :)

2010.07.31. 21:57 | csacsiga | 4 komment

Címkék: day duty day off

Day off :)

A péntek nagyon lassan telt. Illetve nem is tudom. Főleg a délelőtt - valószínűleg azért, mert elég fáradt voltam. Délelőtt Jake-kel vittük el a csoportunkat shoppingolni, most elkölthették minden megmaradt pénzüket a kis kópék. (Wow, milyen szavakat nem ismerek. :)) Minden boltba bementünk, ahova lehetett, ekkor határoztam el végleg, hogy a mai szabadnapomat arra fogom felhasználni, hogy megmézem magamnak az ajándékboltokat, mert az nem járja, hogy ha bemegyünk valahova, akkor elkezdek csodélkozni a kínálaton, és egyszercsak azt veszem észre, hogy nincs gyerek. Hogy ezt elkerüljük, kedden és pénteken amint elkezdtem volna nézelődni a boltokban, felajánlottam, hogy összegyűjtöm kívül azokat, akik már végeztek. Nyilván ez kedden jobban ment, mint múltkor, mert akkor még olyan kis rendesek voltak, mostanra már rájöttek, hogy nem harapunk, és tegnap már kicsit nehezebb volt kordában tartani őket. Minden bolt megnézése után fagyiztunk egyet (erre is volt kuponunk). Mármint... összesen egyet, nem minden egyes bolt után egyet. És ha egészen pontos akarok lenni, néhányan fagyiztak, néhányan shake-eztek, én meg vettem egy vizet, mert már muszáj volt. Elég hamar végeztünk amúgy, így volt még jó egy óránk, bementünk a játszótérre nem messze innen. Az volt a tervem, hogy ma elmegyek, és lefényképezem a nagyon menő játékokat, de ezt a részt elfelejtettem. Szóval játszótér... Egy másik csoport is oda tért be a délelőtt befejeztével, így velük 'koccantunk', a kicsiket hagytuk, hagy csináljanak, amit akarnak, és, Jake-kel, kb. mint két zombi, úgy ültünk egymás mellett. Addigra a nap is teljesen kisütött, szóval ez még rátett egy lapáttal, és sikerült kölönösen lassan működni, mindkettőnknek.

A Centre-be éppen ebédidő előtt értünk be (ez volt a cél), elraktuk a frissen vásárolt édességeket, megharcoltunk néhány frissen vásárolt fegyverrel, kezetmostunk, és mentünk enni. Ők az ebédlőbe, mi a nyugis hátsókertbe. Aztán jött a tanakodás - mi legyen délután. A megoldás a következő lett: ebéd után kimentünk a parkba, kicsit edzeni a másnapi (mai) meccsre, aki benne akart lenni a focicsapatban, illetve a többiekkel visszamentünk a délelőtti játszótérre. Itt aztán volt sírás-rívás (nem rosszándékból, de egyik-másik igazi királykisasszonyként viselkedik, ránézel és elsírja magát...), a legjobb az volt, maikor az egyik fiú felmásott valami játékra, majd elkezdett bömböllni. Érted, én meg azt hittem, hogy baj van, rohanok oda, mert én voltam a legközelebb, és kiderül, hogy nem tud lejönni. Hát ketten imádkoztuk le valahogy, mert elérni persze nem értem el. Mindegy is. Négy óra fele még kimentünk a strandra (vissza a Centerbe, egy pohár szörpi mindenkinek, ruhacsere, futás). Azért attól kiesett a hajam, hogy a srácok így három táskát otthagytak, hogy majd 'valaki más' elhozza. Bár mondjuk az is igaz, hoyg ezek az önkéntesek olyanok is - örüljünk, hogy itt vannak egyáltalán. Az első napokban mondjuk szóba se álltak senkivel, szóval most azért elég nagy szó, hogy mindig van egy két szavuk. De nem ezért vagyok itt, hogy őket bántsam, van köztük nagyon jó arc is, csak néha kicsit kiakasztják a jónépet. De hol is tartottam...? Strand! Lementünk, enyém volt a megtisztelő feladat, hogy fennt maradjak a homokozni vágyókkal - de amilyen hideg volt a víz, mindenképpen én jártam jól ezzel. :)

Ötre visszakellett viszont érnünk, mert pénteken ugye öttől van (nekik) vacsi fél hat helyett, hogy ne késsenek el a cirkuszból. Egyszer, azt hiszem, elmegyek majd velük. Viszont így, hogy ilyen korán esznek, a nappalosok vacsoráztatják meg őket - hát ez a rész továbbra is hasonlít egy rémálomra. És a hétnek ebben a felében ráadásul nagyon mennek a veszekedések is már (igaz, még mindig jobb, mint az előző csoport bármikor). De túléltük, és valamivel jobb volt, amit mi ettünk utána (semmi speckó, valami tészta, meg spam, sajt, toast), mint amit ők ettek (spaghetti on toast), úgyhogy... :) A szabad emberek már akkor tervezték az estét. Én is terveztem a sajátomat, maradok, nyugalomban. Beszéltem a családdal, épp elmondtam nekik, hogy nem azért vagyok fáradt, mert olyan gyakran megyek partyzni, mikor bejött Gabi a szobába, hogy ugye jövünk (Szabi is ott volt), mert nem akar 'egyedül' menni. Mivel előző este volt nagy party, nekem nem igen hiányzott még egy, de felajánlottam a Gabinak, hogy kérdeze meg az Esztert - amit Gabi úgy értett, hogyha ő megy, akkor én is megyek, Eszter pedig ment, így én is mentem. Végülis jó volt, elmentünk egy karaokee bárba/pubba, és miután kiénekeltük magunkat, átmentünk Tomhoz, ahol folytatódott a party. Innen olyan éjfél körül álltunk tovább, alapvető úticél valami diszkó lett volna, de Eszterrel, míg a többiek nem figyeltek, a megfeleő utcán elkanyarodtunk, és elindultunk haza. Igaz, kiderül, hogy végül túlságosan le akartuk vágni az utat, és valami nagyon hátul, a semmi és a házak határán sétáltunk végig, de aztán kikerültünk egy ismerős utcára, és megnyugodtunk. Hazaérésünket megünneplendő betámadtuk a konyhát, aztán zuhi, és ágy.

Reggel gyerekzsivajra ébredtünk Tarával. Nagyon durva hangzavarra - ilyet ezen a héten még csak akor hallottam, ha mind együtt voltak az ebédlőben. Sheila és Maureen is járt fent náluk, Tara is kiment, hogy 'shut up! listen to Oliver!', de félkilencig nem tudtunk visszaaludni. Kilenckor szegény Tara megint felriadt, hogy szóljon, hogy kilenc óra, mennem kell, erre én is felébredtem, de még be sem fejezte a mondatot, amikor rájött, hogy ma nem dolgozom. :) Már visszasüllyedtünk a félálomba, mikor Feri kopogtatott az ajtón, hogy felkeltse Tarát, mert éjszaka ők keltették fel őt (him). Ez volt az, amikor végleg felébredtünk. Kicsit pakolásztam, aztán bementem a városba. A mai délelőtt bölcsessége az lett, hogy semmi bej nincsa abban, ha az ember egyedül megy el valahova, mert minden buta helyen megállhattam, anélkül, hogy valakit feltartottam volna, vagy mondani kellett volna félpercenként (se), hogy bocsi, álljunk meg, ezt le akarom fényképezni. Így most nyugisan megálltam, megkerestem a megfelelő szöget, és nem siettem, mert 'valaki vár rám'. És tényleg, a ma készült fényképeimmel vagyok eddig a legelégedettebb. :)

Bent a városban (vagyis az utcában :D) még csináltam néhány életképet, bár nem volt mindig egyszerű megtalálni, merről süt a nap. És néha nem volt mit tenni ellene. :D Aztán, hogy odaértem a piac helyére, kiderült, hogy szombaton nincs piac - ami azért nagy kár, mert múltkor láttam ott házi mézet, és most, hogy kifogytam belőle, szívesen vettem volna. Így azonban meg kellett elégednem az egyszerű, boltival. Szóval piac helyett a Co-op-ba mentem (Co-operative, persze, hogy pont erről felejtettem el képet készíteni, a fa előtte még megvan, de mire átértem... :D). Itt aztán megintcsak mindent jó alaposan megnéztem, és néha kifejezetten sajnáltam, hogy bent nem tudok fényképezni, hogy megmutassak ezt-azt Nektek. Először is, szinte mindent lehet multipackban kapni, és van, amit csak multipackban lehet. Nyilván, a kisüzletekben ez nem így van, de ez a Co-op mondjuk olyan Interspar jellegű dolog. Aztán - egy csomó minden, ami nálunk kapható márka, itt is létezik, de sok mindennek más a neve. A Cadburry itt is jó, és nem olcsó kategória, de sokkal nagyobb választékkal állnak elő: táblás csokik, falatkák, forró csoki, cukorkák... A citromlé nem igen létezik, se a Lidl-ben, se itt nem láttam, végül citromot vettem, meg teát: Twinnings-et. Nem olcsó itt sem, de amellett, hogy egyszer-egyszer megengedheti magának az ember, épp akciós is volt, úgyhogy vettem egy Lady Grey-t, meg egy Traditional Afternoon-t. Meg vettem hozzá mézet is - azt a fehér fajtát, szűretlent, mert olyat még sosem ettem (ha igen, akkor sem emlékszem már rá), de aztán az nem annyira jött be, valahogy nem túl karakteres az íze. Meg még ezt-azt. Innen átmentem a Factory-ban (The Official Factory Shop), nézegettem kabátot meg táskát, de egyikből sem találtam meg az igazit, ahhoz meg drágák voltak, hogy egy elmegy kabátot vegyek. Visszafele benézegettem a shopokba (a Rock Shop-ot, Az édesség boltot hagytam csak ki), és hátul mentem haza, ahol csináltam még néhány díjnyertes fotót. :) Épp ebédre értem vissza. Délután aztán nem csináltam sok mindent, kipróbáltam a teákat (niylván nem egyszerre :)), csacsogtunk egy kicsit Zsuzsival (tegnap este, hogy night off-ja volt, realizáltuk, hogy gyakorlatilag azóta nem találkoztunk, hogy szétköltöztünk, mert folyton váltott műszakban dolgozunk. Vacsi után pedig jött a Talen Show. Hát, úgy gondoltuk, hogy nem baj, ha elsőre nem lesz tökéletes, lesz még időnk gyakorolni, de ez a mai nagggggyon gáz volt a múlt hetihez képest. Meg egyébként is. De a gyerekek élvezték - és jó pont: sokkal több gyerek felépőnk volt ezúttal, mint az első héten. :)

Aztán kicsit még csacsogtunk, Johnnal elkezdünk egy filmet, aztán ő megéhezett, Gabi pedig kiinvitált (de szép szavakat tudok :)) a Sarki boltba, ott még bandáztunk egy kicsit, most pedig a staff fele elment partizni, a másik fele épp filmet néz mellettem (Sin City), a harmadik fele meg dolgozik...

Étlap:
Semmi különös, de tegnap ebédre Helen sütött palacsintát. Kicsit (nagyon) ízetlen volt, de itt mindennel így vagyunk, így meg se kottyant. :D Ma meg megint volt chease cake (sajt torta), nyammmi. :)

2010.07.30. 09:35 | csacsiga | 5 komment

Címkék: időjárás étlap night duty day duty

Nyugisabb csoport

Szombat-vasárnap nem igen volt időm/kedvem a gép előtt ülni, aztán egy-két napig nem volt net, úgyhogy most van mit bepótolnom. Kiderültek (nyilván, hisz már szerda van) a következő beosztások, a héten nappalos vagyok, maradtam a fiúknál, de napközben kicsik, nagyok vegyesen vannak. Ez a hét sokkal nyugisabb, mint az előző bagázs, na de nem szaladok ennyire előre.

Péntek este voltunk lent a Corner Shop-ban, bár Esztert és Balázst hiába próbáltuk rávenni ( :-( ). Az indulás eleve viccesen zajlott, szegény Bottom lányokat kicsit kibillentettük az egyensúlyukból, mikor Tara az aznap történteket mesélte Nekünk, majd a szobába is még kétszer vissza kellett mennie, de addigra legalább már csukva volt az ajtó. Kint az utcán viszont szörnyen hideg volt, meg minden bajom volt, szóval nem maradtunk túl sokáig - Zsuzsival visszaindultunk, a többiek tovább álltak. Akkor futottam össze szegény Olivérrel, akit teljesen kikészített az aznapi cirkusz, nagyon nagy baj volt a hazafele úttal.

Másnap reggel felébredtem ugyan a gyerkőcökre, de nem volt olyan vészes, könnyen visszaaludtam, és kilenc után valamivel ébredtem. Gyors reggeli után rendet raktam a szobában, de miután kész lettem a dologgal, gyanús lett, hogy előtte is az volt, mert semmi sem változott. :D Ebéd előtt még, gondoltam, olvasok egy kicsit, de elaludtam a könyvem felett. Valószínűleg, mert meg vagyok fázva, de rengeteget aludtam ebben a két napban. :-/
Ebéd után a sikerült felölteni a képeimet, meg próbáltam intézkedni a hazautazásommal kapcsolatban, de ez utóbbit végül feladtam. Dolgom végeztével kicsit még pihiztem, aztán egy gyors vacsi, aztán jött az etetés. Nem mondom, hogy simán, de minden nagyobb probléma nélkül megvoltunk vele, majd felszaladtunk a szobánkba egy kis cukorkáért - na itt már nagyobb gondok voltak, de még mindig nem igazán nagyok - aztán jött a Ki mit tud? Én sajna elfelejtettem odaadni a gépemet Eszternek, pedig megígértem neki (és ez persze Neki lett volna jó :D), de azt hiszem, az önkéntesek közül egy-ketten csináltak képeket, ha nem felejtem el, majd elkérem. Vicces volt, az biztos, és a gyerekek is nagyon élvezték. Közülük négy fellépőnk volt, a nyertes fiúcskáé pedig tényleg kifejezetten jó volt. A Talent Show-t gyors átöltözés követte, majd felvonultunk a szobánkba pisilni, és mentünk videót nézni. Ha jól emlékszem, az napra lett beütemezve a Nanny McPhee. :) Nyilván nem néztük végig... Az esti takarodó pedig minden jelentősebb gond nélkül lezajlott, reggel is majdnem háromnegyed hát volt már, mikor felkeltek, nem is mentem be addig a szobába, nehogy én ébresszem őket. Meg még mit nem?! :D

Vasárnap hosszú nap. Reggel kelés, kevés problémával, nagy megfázással; reggeli, kis kiabálással, aztán egy kis pihi. Ebéd után azonban kezdődik a Garden Party, amit (a vacsit, hot dog, követően) diszkóval zárunk. A GP igazából nem egészen az, aminek hangzik, a lényeg, hogy hat csapatban sorversenyeket kellett nyerni, úgymint: labda hátraadogatás felül/alul, kislabda az áll alatt, zsákban futás, kétpenissel vagy tojással, stb... Ebben minden AL részt vesz, és a dining-os Mirka is segített egy kicsit, márha a játékosok vízzel való lelocsolása segítségnek számít. :D Amúgy sokkal nagyobb fun volt, mint amire számítottam. A záró feladat: almát ki a vízből foggal, a száránál fogva, majd a csapat három AL-jének egyike babamódra, ölben megeteti a másikat, csere, ivás cumisüvegből, a harmadik AL pedig ezután lisztből ki a tojást, megtöri a fején, ráborítja a lisztet, majd jöhet a vödör víz... Húh, hát volt egy kinézete a végére a staff-nak, mert nem elég az utolsó feladatrész, Umbro-ék pl. már a bébi papit is szanaszét fröcskölték. :) Aztán ruhacsere, vacsi, édességosztás, majd diszkó - határozottan jelmezben! Minden probléma nélkül megúsztuk. :) A diszkót a szokásos esti movie követte, azzal a problémával megfűszerezve, hogy egyik gyerekemre nagyon rászálltak, míg elmentünk kezet mosni (hatan mentek neki egyszerre, úgy, hogy nem tudtam mit csinálni, muszáj volt kívülre menekítenem), úgyhogy ez a hat kis disznó (már bocsánat, de ez már tényleg nem emberi) hamarabb elhagyta a videó szobát (Jégkorszakot néztünk amúgy), és mire mi többiek mentünk aludni, ezek már (TG) aludtak. John azt mondta amúgy, hogy ez után a hét után már bandatag lettem... Never again. Következőleg, ha nightos leszek, nem kiabálással, hanem suttogással fogok próbálkozni megfélemlítés terén.

A hétfő a búcsú és újrakezdés napja. Reggel a szokásosnál korábban kelnek a gyerekek, félnyolckor már reggelizni kell, 8.30-kor indul velük a busz. Ehhez ma háromnegyed hétkor keltek - és pont ma, amikor örülhettek volna, hogy ilyen korán már kukorékolhatnak, fel kellett őket ébreszteni, mert mindegyik úgy aludt a tegnapi nap után, mint a bunda. A gond ott volt, hogy az egyikük rosszul volt éjszaka (illetve utána reggel is), és odatermelt nekem az ágya mellé, amit aztán takaríthattam fel, meg pucolhattam le a másik gyerek ruháját is. Pfuj! Mindegy, ez van. Kelés, utolsó fogmosás után minden maradék cuccot, plusz édességeket bepakoltunk a bőröndökbe, aztán csomagokkal együtt indultunk reggelizni. Ez a reggeli különösen jó volt, mert mindenki ott volt. Reggeli közben meg is érkezett a busz, mindenki kapott egy speckó kitűzőt az elmúlt hét emlékére, majd a könnyes (többnyire nem) búcsú, és már itt sem voltak.
Reggeli után (a saját reggelink után) feladat kiosztás, Szabival és Jake-kel (aki nem is az :)) a Top Boy Dorm-ot takarítottuk - itt aztán volt is mit, a disznóól illatos ahhoz képest, ami itt volt. Ebéd utánra már alig maradt valami, aztán szabad volt a délután, ami azt jelentette, hogy volt kb. másfél óránk - és még ebben a másfél órában is akadt mit tenni. Az új csapat fél öt körül ért ide, szétosztották őket szobákra, Vladimirrel lepakoltuk a maradékot a buszról, aztán mentem fel Tara helyére, míg ő elment vacsizni. Volt egy pötty fejetlenség, de semmi komoly - bár egy honvágyunk máris akadt. Fél hatkor aztán vacsi, nekünk is. Azt hiszem, az érkeztetések fognak a legkevésbé hiányozni a night-ból. Teljes nyugalomban megettük a vacsinkat, és még egy jó órát ott ücsörögtünk mellette és beszélgettünk. Ahogy John megjegyezte, rég bandáztunk már így együtt - igaz, aztán rájött(ünk), hogy ez főleg rá igaz, mert négyen ültünk az asztalnál, hárman ebből múlthéten night-osok voltunk, vagyis az egész hetet együtt töltöttük. :D Az 'első' esténken aztán nem nagyon csináltunk sok mindent - vettünk egy kis iszit, és lesétáltunk a tenger partra, ahogy Mirka mondta (Zuska, Janik, Nikki, Gabi, Sabi a Já). Csak nagyon hideg volt, úgyhogy nem maradtunk sokáig, az új csapat még be sem fejezte az esti filmet, mire felértünk. o.O Kicsit még beszélgettünk, én meg irigykedtem, mert a héten Nekem egyedül lesz szabadnapom, ráadásul szombaton, amikor vissza kell érni időben a Talent Show miatt (bár a night-osokat még lecsekkolom, hátha valaki...), a többiek meg mind mennek valahova. De sebaj, majd csak lesz valahogy. :)

Kedden aztán igazán elkezdődött a hét - kilenckor átvettük a fiúkat. Kimentünk, egy órácskát eljátszogattunk a kertben, majd kis csapatokra oszolva elmentünk shoppingolni. Ekkor jöttem rá, hogy hiába voltunk már többször is bent a városban, hiába néztünk be mindig egy-két üzletbe, igazából még nem néztünk körül a boltokban. Jake-kel hét gyerekünk volt, és nagyon sok boltba bementünk (és ebből csak egy volt kifejezetten édesség bolt, bár mindenhol lehetett kapni sokféle menő cukorkát - Katynak és/vagy Krisztinek már meg is találtam a tökéletes nyalókát :P), de azt kell mondjam, kifejezetten jól viselték magukat! Még csak nagyobb szóváltás sem volt, a legnagyobb problémánk csak az volt, mikor visszafele várnunk kellett, mert Jake visszament az egyikkel az egyik bolthoz, és akkor már unták magukat a fiúk. Hazafele lementünk a tengerpartra, de aztán rájöttek, hogy nem jó, ha homokban kell menni, így felmentünk a kis útra. Ott aztán el is kapott minket egy nagyobb eső, úgyhogy az út végét már futva kellett megtennünk, és így is alaposan eláztunk. Az ebédig hátralevő időben aztán szétszortíroztuk a vett édességeket, és a szobában játszadoztunk. Nekik még könnyebb volt, felsőt cseréltek, de nekem speciel mind három váltásfelsőm mosásra vár - a mosógép meg elromlott. De ha hazajöttünk a Pleasure Island-ből (Vidámpark), ha máshogy nem megy, csapban, kézzel fogom kimosni egy-két cuccomat, mert már egyszerűen muszáj. Ebédszünet (egy óra) után kimentünk játszadozni, de aztán a rossz idő visszakényszerített minket Legyen ön is milliomost (Who wanna be a (merit) millionare?) játszani, aztán az vacsi előtti utolsó egy-fél órát megint csak a szobában töltöttük, az újonnan vásárolt fegyverek kipróbálásával.
Vacsi után elbeszélgettünk még egy darabig, aztán olyan hét fele felmentem a szobámba, ledőltem egy kicsit, és épp elgondolkodtam azon, hoyg mosni kéne, amikor egyszer csak arra keltem, hogy fél kettő múlt. Nem is voltam fáradt (vagyis úgy tűnik, az voltam, de nem éreztem), de nagyon durván elaludtam, arra se keltem fel, hogy a pöttömök nagy ricsajjal vonulnak be a videó után aludni. Akkor aztán már nem nagyon volt mit csinálni, beállítottam az ébresztőmet, és visszafeküdtem.

Szerdán reggel én keltettem fel szegény Tarát, hogy partyznak a kicsit, de ahhoz képest, hogy kedden már fél hatkor (!) fent voltak, ma negyed hétig bírták, végülis már ez is haladás. :) Kicsit még visszadőltem, aztán felkeltem úgy, hogy reggeli előtt még el tudjak menni zuhizni, meg minden. :) Ma csak négyen voltunk a harminckét fiúval, de semmi gondunk nem volt velük. Reggeli után kimentünk játszani, a várban a nagyon fontos őr szerepét töltöttem be. Bár egy-kétszer le lettem szúrva, amiért engedély nélkül elhagytam a posztomat, a legjobb mégis csak az volt, amikor a kapitány azért korholt le, amiért túl hamar visszatértem a szünetemből. Az első fizetésemből, jó gazember módjára whiskey-t akartam venni, de a kapitány tanácsára a narancslé mellett maradtam. :D Csomagot is kaptam, egy szuper fegyvert (amit kiderült, hogy én rendeltem magamnak), amit aztán be kellett zárnom a széfbe, mert sokaknak fájt rá a foga. :) Aztán, valahogy az egyik szünetemből úgy tértem vissza, hogy krokodil lettem, és minden rabló ott pimaszkodott velem, hogy melyiket tudom megenni.
Aztán eljött az Idő: Pizza készítés! Bementünk, mindenki kapott menő kis köténykét, egy kis darabka tésztát, amit aztán ki kellett nyújtaniuk, majd mindenki a saját szája íze szerint pakolt rá feltétet. Mikor ezzel kész voltunk, visszamentünk játszani. Jött egy hosszú trambulin menet, én meg fogtam a fejemet, hogy vajon hol kezdődik a veszélyes?! De nem sokára jött az ebéd, a hand-made pizza. A mienket a kitchen-staff hand-je made-te. :D de - ezt már lehet, hogy mondtam - nagyon bejön, hogy a pizzához is jár sali. :) Ez az egy óra valahogy persze mindig gyorsabban telik, mint a többi, így háromnegyedkor már a fejünket kapkodtuk, hogy oó, még össze akarjuk rakni a strandcuccot, meg a szörpi-keksz párosokat.
Persze az idő nem engedte nekünk végül, hogy lemenjünk a strandra, pedig már nagyon akarunk, a gyerekek meg még inkább akarnak. Strand helyett az udvaron volt ugrálókötél-, foci- és trambulin bajnokság, illetve állítólag volt egy chill-out place is, de ezt senki nem találta meg. :D A gond csak az volt, hogy kevesen voltunk ennyi helyre, és részben Gabival, részben egyedül uraltam a playground részt, ahol aztán túl sok dologra kellet figyelni egyszerre. A pörgünk-lógunk játék (ígérem, megtanulom egyszer a nevét) mindig telített volt, sorban állással, és itt kellett idő, míg kitaláltuk, mikor ki jön. A 'várat' eluralták a fiúk, pedig itt már vegyesen voltunk, így oda is kellett figyelni, hogy a lányokat is hagyják játszani. És voltak a sértődések, amikor egyik-másik pöttöm lány sírva jött oda, hogy baj van. Ezeket, szerencsére el tudtuk intézni azzal, hogy a bűnös férfiú bocsánatot kért, és már szinte vissza is tért a mosoly a kisasszonyok arcára. Illetve volt egy igazán aprócska fiúcskánk, igazán jelentős honvággyal, de kisírta magát (meg itt volt a testéve és az unokatestvére is), és semmi gond.
A nagy játék közepette aztán elkezdett esni az eső, így be kellett mennünk - Áll az alkut játszottunk, a gyerekek nagyon élvezni látszottak, még az a lázadó is, aki, mikor be akartunk jönni, kijelentette, hogy ő ugyan nem akar megint ilyen buta játékot játszani... Hogy a ebédesek meg tudjanak teríteni, egy órára felmentünk a fiúkkal a video roomba, és belekezdtünk a Water Horse c. filmbe, majd jött a vacsi, és ezzel tkp. vége a napnak, mert a rossz idő miatt nem nagyon tudtunk hova menni. Vacsi után a magunk részéről megnéztük a Cass c. filmet, aztán ki-ki ment a dolgára. Én egy kicsit megpróbáltam naplózni, hogy majd, ha a porontyok elmentek aludni, szerezzek netet, de aztán, mikor megérkeztek, úgy döntöttem, inkább megvárom Tarát, és mikor a szoba apraja-nagyja elaludt (oké, igazából mindenki, többször leellenőrizve), lementünk egy kicsit még a hátsókertbe, ahol aztán találkoztunk Frankkel is. Nagyon utálják az night-ot, mindketten. Én a magam részéről még nem tudtam eldönteni, melyik a jobb/rosszabb, előnye is, hátránya is akad mindkettőnek a másikkal szemben.

A csütörtök (ma) a nagy Day Trip (Kirándulás), amikor is a kb. egy órára fekvő Cleethorpes-ben lévő Pleasure Island-et, vagyis a Vidámparkot látogatjuk meg. Meglepően kevés rosszulléttel érkeztünk meg, Ágival és Vladimirrel voltunk kilenc gyerekre. Bármilyen hosszú is volt ez a nap, sok mindent nem tudok mondani róla, felültünk erre-arra (nagyon sokszor), ebédeltünk, aztán még erre-arra is felültünk - főleg ők. Egy sapit elhagytunk, gyereket csak majdnem. Dehát, miért nem figyelnek ránk? O.o Megnéztünk két show-t is, a második, ebéd után az oroszlánfóka show volt, ez pl. nagyon aranyos volt, de azért az otthoni, az állatkertben valahogy látványosabb - nyilván, hiszen sokkal nagyobb helyük s van rá. :) Indulás előtt nyilván be kellett még menni a shopba, venni ezt azt, amivel persze szerették elhúzni az időt, de olyan fél öt körül csak elindultunk, nem sokkal vacsi előtt értünk haza. Vacsora elején pedig megünnepeltük Szabit, aminek következménye lett a mai este. Gabival elterveztük, hogy korán hazajövünk. Öööööö.... :)

Étlap
hétfő vacsi: sajtburger, sült krumplival és óriási (bár fura) húspogácsával
kedd vacsi: 'békák a gödörben', kolbász, yorkshire pudingban kisütve (jóval kevesebb yorkshire pudinggal, mint otthon, aminek következtében olyan lesz, mintha valami sült tészta lenne az alján)

szerda vacsi: chicken supreme & rice (vagyis kb. tejszínes csirke rizzsel, nem is tudom, hogy korábban ettünk-e már ilyen 'normális' kaját?)< br /> Ezeket leszámítva csupa olyat ettünk, ami már korábban is volt - a mai makaróni abban különbözött a múltkoritól, hogy ebben húsgombóc volt, nem darált hús. Illetve ennek határozottan volt valami íze is. Nem tudom, hogy általában Angliában-e (nekem am. ez a gyanúm), vagy csak itt, a konyhán, de annyira sótlanul főznek, hogy az (még nekem is) hihetetlen! Érdekes amúgy, hogy egyre kevésbé furcsa, hogy ezek az angolok délben eszik a vacsorát, és vacsira rakják félre az ebédet...

Időjárás

Szombaton kifejezetten jó idő volt még, vasárnap már kezdett egy kicsit elromlani, de végül nem esett, így nem mosta el a Garden partynkat. Hétfőn még jóféle idő volt, bár nem az igazi, de kedd óta... Bár így belegondolva ez nem is volt olyan régen, de ebben a három napban megszámlálhatatlanul sokszor kérdezték már meg tőlem, hogy mikor megyünk már le a strandra. Kedden és szerdán kb. félóránként kezdett el csöpörészni, egyszer-kétszer úgy igazán le is szakadt az ég. És hideg volt, kifejezetten hideg. Ma már végre kezdett visszatérni a tavaszias időjárás, többet sütött a nap, mint nem, és esni sem esett. Nap végére kifejezetten jó idő kerekedett. :)

2010.07.23. 21:34 | csacsiga | Szólj hozzá!

Címkék: időjárás night duty

Fizetés nap

Bezony, bezony. Hogy mennyi mindent kell levonni egy ilyen fizuból - és ebben még az adó benne sincs. O.o De sembaj, így is rendesek voltak, hogy a regisztrációs díjat két részletben vonják le.

Tegnap még a műszak előtt ledőltem egy kicsit pihenni, amiből aztán elalvás lett, de nem gyerekzsivajra, hanem a parkolóba betolató busz hangjára ébredtem. Öltözés-fogmosás, aztán lementem, a változatosság kedvéért, félretetetni a vacsit, aztán megvacsiztattuk a kicsiket. vacsi után Áll az alku?-t játszottunk, a főnyereményt (egy rádió) sajna senkinek nem sikerült elnyernie, de van még öt hét a nyárból. :) Ez után felmentünk a mosdóba, ahol sajna megint kitört a verekedés, egy fonton vesztek össze a srácok. Közben beszedtem pár napközbenről náluk maradt édességet is, aztán nagy fenyegetésekkel kezdve végignéztük az UP!-ot, és minden gond nélkül (persze megfelelő ráhatás segítségével) lefeküdtek aludni - Harry Pottert hallgatva.

Lementem vacsizni, majd a hajnali kelésre rákészülve nem sokkal később én is lefeküdtem aludni. Még így is nagyon nehezen keltem ma fel - ráadásul hajnalban volt egy kis rosszullétünk is, amit takaríthattam fel, na akkor majdnem kidobtam a taccsot én is. Pfuj! Hat előtt valamivel mentem be hozzájuk, de mikor öltöztem, azt hittem, kivételesen még alszanak, olyan kis csendesek voltak. De kiderült, hogy már többen ébren vannak, de csak halkan beszélgettek, a saját(!) ágyukban. Mikor bementem, kis csöndes beszélgetés után kértek egy-egy könyvet, és mikor Sheila megérkezett, még akkor is teljesen nyugis volt a szoba. Semmi ugra-bugra vagy mászkálás. :D Ébresztő után is nagyon kis rendesek voltak, de mivel a bottom boy-okat háromnegyed nyolckor úgy kellett felkelteni, megint nem a mi győztünk a hálószobák versenyében. Pedig én ma már úgy hittem bennünk! :)

Reggeli után mi is gyorsan megreggeliztünk, megírtam a Diary-t (ilyen hamar még sosem készültem el vele), kicsit segítettem Mirkának (egyedül volt ma a Serveryben), aztán bedőltem az ágyba, olyan tíz körül; Eszterrel kb. váltottuk egymást, mert ő nem sokkal előttem ébredt. Délben fel akartam kelni, de inkább kinyomtam az ébresztőmet, és egykor az előttünk kiabáló Activity Leaderekre ébredtem, kis gyerekzsivajjal megfűszerezve. De elég jól kipihentem magam legalább. Elmentem zuhanyozni, aztán visszafele találkoztam Eszterrel, úgyhogy együtt mentünk le ebédelni, ami közben megbeszéltük Gabival és Szabival, hogy utána lemehetnénk kicsit lazsálni a partra. Ebből aztán az lett, hogy Szabi meggyőzött, hogy menjek fürdőruciba (persze előtte közölte, hogy 15°C-os a víz O.o), amit végülis jól tettem. Nagyon fújt a szél, amitől hatalmas hullámok voltak, és mikor kisütött a nap, Szabi bement, és mivel volt nálam gép, csináltam néhány képet róla, amihez térdig bementem - nagyon kellemes langyi volt a víz! Szóval vissza Gabihoz, leraktam a gépet, és muszáj volt nekem is bemenni pancsolni. Kilenc év után újra sós vízben fürödtem - be is dugult a fülem persze az első hullámnál, és csupa homok lettem... :D Aztán meg köpködhettem a sót mindenfele. Utána megszáradtunk, és jöttünk vissza, mert valakinek ma is dolgoznia kell. :D

Így, hogy Gabival szabadnapunk van, a vacsi is sokkal nyugodtabban telt. A ma szintén szabad Zsuzsival együtt ettünk, akkor éreztem azt, hogy mintha egy hete nem láttam volna... :) Vacsi utáni nyugiban aztán Eszterrel kicsit bevonultunk a szobába. Ezt aztán Balázs törte meg, mikor bejött, hogy a kitölteni való papírhoz tanácsot kérjen - bár a tanácsot kérjünk egymástól jobb kifejezés lenne, de közös erővel sikerült. Aztán/Közben próbáltam győzködni őket, hogy este el kell jönniük, mert nem tehetik meg azt, hogy amikor végre együtt mehetnénk nem jönnek (ezt a véleményt később egyébként Gabi is osztotta). Közben lent lett egy próba a holnapi előadásra, a végére oda is értem... :D

Az étlap rovatba megint nem tudok írni semmi újat, csupa olyasmi volt, amit már ettünk. (Saláta-válogatás (tonhal-, madár-...) kis husival, cottage chease-vel, sajttal, parival; húsos-pite; spaghetti (=tészta paradicsomszósszal), toast, sajt.)

Időjárás
Mostanában nem esett az eső! A hét elején gyönyörű idő volt, teljesen jó strandidő, a gyerkőcöket többször is vitték a nappalosok pancsizni. Tegnapra aztán ez eléggé elromlott, mikor bementünk Mablethorpe-ba, pucsit kellett felvenni, délkörül már szitálni is elkezdett az eső, s bár ez hamar abba is maradt, a jó idő csak nem akart visszajönni, este, miután a pöttömök elaludtak kinéztünk egy kicsit a hátsókertbe, akkor is mintha szitált volna. Ma reggel már a gyerekszobában is pulcsiban ültünk, s ez még a reggelinél is jül jött, délutánra azonban kisütött megint a nap, és visszajött párórára a strandidő, de most estére megint hűvös lett.

2010.07.22. 15:52 | csacsiga | Szólj hozzá!

Címkék: night duty

Nyugi van

Ma van a nagy utazás - vagyis reggeli után elmentek a gyerkőcök, és csak vacsira jönnek vissza. Furcsán nagy a csönd a házban; délelőtt be is sétáltunk Mablethorpe-ba. De kezdjük csak ott, ahol legutóbb abbahagytam.

Tegnap, miután 'végeztünk', a reggeli után már csak a mosás volt hátra. Ezt asszem, korábban még nem mondtam, de a törcsiket, ha vizesek, meg kell szárítani, ha van mosni való (nagyon koszos póló/nadrág, pisis ágynemű) azokat kimosni. Ezzel persze nincs sok gond, de mégiscsak itt kell lenni, amíg nem végeztünk. Meg szétválogatni, ágyat visszahúzni, összehajtogatni - amikor a legnagyobb vágyad, hogy visszintesbe helyezd magad. Na, de mindegy, ennek (is) meg kell lennie. Közben hajat mostam, meg egy-két saját cuccomat is kimostam, szóval addig is csináltam valamit. Mire mindennel végeztem/végeztünk, jött is az ebédidő. Ebéd végén jutott eszembe, hogy a Diary-t még ki kell tölteni, mert azt még nem tettem meg - ez annyit tesz, hogya nap szakaszokra fel van bontva, és mindenhova le kell írni, mit csináltunk, és hogy viselkedtünk.

Ebéd utánra aztán egy kis alvást terveztem. Éppen akkor értem fel, amikor a pöttömök készültek a beach-re, már valami sor félébe is majdnem sikerült az ügyesebbeknek felsorakozni, és mikor mentem befele a szobám fele páran odajöttek, hogy ugye én is megyek, mert 'is not so funny without you' (=nélküled nem ugyanaz). Annyira édesek voltak. :D Olyan jót aludtam délután, aztán gyerekzsivajra ébredtem kb. öt perccel a beállított ébresztő előtt. Ez ötkor volt, félhattól jön a gyerekek vacsija, ahol már az éjszakások szolgálnak fel. Enni semmi kedvem nem volt, úgyhogy a saját vacsimat félretetettem, egy tea és mehet a menet.

Vacsi utánfelmentünk a szobánkba, és mindenki kapott egyet az előző nap vásárolt cukrokból, aztán/közben csatlakoztak hozzánk a nagyfiúk is és közös ötletelés kezdődött a szombat esti ki-mit-tudra. Egyik fiam dalt írt (bár sajnos kicsit szomorút), egy másik csapat pedig a cirkuszról akar egy mini-produkciót tartani. Nagyon aranyosak voltak, hogy lefoglalták magukat ezzel, de a délután csúcspontja mégis az volt, amikor Szabi véletlenül neki ment Sheilának, és az egyik pöttöm megfogta a kezét, és adott neki öt perc büntit. :D

Időnk végeztével jött aztán a video. Na, ez már nem volt olyan egyszerű, az átvonulásnál volt egy kis veszekedés, de a film alatt végül elég jól elcsendesedtek. A film végeztével aztán gyorsan kellett ágybabújni meg a vonatkozó dolgokat elintézni, mert felügyelve voltunk - minden jel arra mutat, hogy velem ellentétben Sheila nagyjából meg tudja őket fogni. Így is elmúlt tíz óra, mire kijöttem tőlük, éjfél után feküdtem le aludni, fél hatkor már keltem, de mire megfőztem lent a konyhában egy teát és visszamentem, ezek már ott kukorékoltak. A zajongást megoldottu azzal, hogy aki kért, kapott könyvet, de az saját ágyban maradás még mindig nem volt egyszerű. Ezért le is lettek szidva, ami aztán használt, de ennek a reggeli műsornak köszönhetően megint nem mi nyertük a hálószobák versenyét. Pedig kivételesen egészen közel voltunk hozzá. :)

Reggeli után aztán elmentek kirándulni ('Will you come with us? Please, come.' (=Velünk jösz? Légyszíí.)), és egész vacsiig üres a ház.

Dolgunk végeztével Szabival bementünk a citybe, ahogy azt már írtam. Kicsit körül is néztünk, nem csak célirányosan mentünk, így két bolhapiacot is felfedeztünk, illetve benéztünk a rengeteg ott sorakozó játékterem egyikébe - hát az valami hihetetlen. Hatalmas nagy, tele játékgépekkel, és semmi korhatárra vonatkozó szabály nincs. O.o Bár cserébe tényleg úgy nézett ki, mint valami kincsesbarlang. :) Hazafele kimentünk a tengerpartra. És amilyen szerencsétlen vagyok - lemerült az elem a gépemben. :/ Ebéd után aztán jöttem, most írok meg beszéltem otthoniakkal is.

Még másfél óra, és vége a szünetnek.

süti beállítások módosítása