Tudom, hogy már nagyon régen nem jelentkeztem, pedig éjszakás voltam, és azt hinné az ember, hogy így jobban ráértem, de nem. Ezen a héten a feje tetején állt minden,

Péntekre olyan feszült volt a légkör a konyhában, hogy a gyufa meggyulladt volna a levegőben. Az egésznek az oka pedig a szobati Civic Day volt, vagyis a nyárnak azon eseménye, amikor az intézmény (legfontosabb) támogatóit látjuk/láttuk vendégül egy ebéddel kezdődő délutánra. Mivel nagyon sokat kéne írnom, és az menetrendet már úgyis tudjátok, nem leszek olyan résletes, mint eddig, de igyekszem nem kiagyni a fontos eseményeket.

Először is (időben legalábbis), a vasárnapi garden-partyt elmosta az eső, így az első pár sorversenyt követően sajnos be kellett mennünk mesét nézni. Nem a mese a sajnos, de rájuk fért volna egy rohangálós délután, az is biztos. :) Egyébként Anasztáziát néztünk, bár sajna nem jutottunk a végére. Az elmaradt sorversenyt reggel egy nagy futkorászós játék, majd ebéd után egy pakolás (ez utóbbi rémálom-szerű érzetet keltett bennünk :D) előzte meg, és este jött az elmaradhatatlan diszkó. Aztán utána nem nagyon csináltunk semmit. De! Van egy vicces sztorim vasárnapról Nektek. :) Tara felkeltett, hogy ne haragudjak, de kis keveredés van a törülközőknél, segítsek már. Lementem a szekrény kulcsért, meg levittem egy törit a bottom boy-oknak. Odalent volt Sheila is Olivérrel, és mikor (még félálomban) lementem hozzájuk, mindenáron spanyolul akartam elmondani, mi a helyzet... Néztek nagy szemekkel, hogy most mi van... Én is. :) Később Umbro megjegyezte, hogy legalább akkor már magyarul mondtam volna. :)

Napközben pedig kiderült a következő heti (eheti) beosztás, így hétfőn a fiúktól átköltöztem a lányokhoz, és a héten a top lányokkal éjszakáztam. Ráadásul néhány lány itt maradt plusz egy hétre, akik közül páran beálltak segíteni a hétfői takarításnál, így ha meg nem is gyorsították, de vűltozatosabbá tették a napot. :) Többen közülük nagyon örültek Nekem, amin azért nagyon meglepődtem, hiszen, mivel a fiúkkal töltöttem az elmúlt hetet, nem is gondoltam volna, hogy ismernek egyáltalán. :) De aranyos volt. Amikor aztán megérkezett az új csoport (nagyon korán, négyre már itt voltak), Lulával elrendeztük őket a szobánkban (mármint az övékben), este lementünk a beach-re velük az éjszakai staff-fal és néhány önként jelentkezővel, majd a videó után... El sem tudom mondani, mennyire örültem Nekik, mert a fiúkkal ellentétben, mikor visszamentünk a szobába, mindenki csak suttogva beszéltgetett, és elég hamar ágyba is kerültek. Annnnnyira édesek voltak! Meghallgattuk a kishableányt, és bár volt, aki nehezebben aludt el, minden különösebb probléma nélkül megúsztuk az estét.

Reggel sajnos korán felkeltettek (öt fele), de aztán visszaaludtak egy tíz perc alatt, és én is mentem vissza aludni még másfél órát. Éjszakai balesetek persze mindig történnek, így gyakorlatilag az egész napot mosással tölttük, amivel hiába nem kell foglalkozni, ott kell lenni a közelben. Este aztán a vacsi és a videó közti időt a szobánkban töltöttük, rajzolgattunk. Annyi cápát kellett rajzollnom, hogy már szinte profi vagyok. Próbálkoztam vízicsikóval is, de azt végül nem fejeztem be, a legjobban pedig a tengeri csillagom sikerült aznap. :D

Szerdán napközben megint mosás egész nap. És esett az eső egész nap. Ez elég lehangoló volt. :( Meg fáradtak is voltunk miatta. Az eredeti terv az volt, hogy el kéne meni Skegnessbe, de végül a körülmények összjátéka maradásra késztetett. A gyerekek egésznap gyakoroltak, készültek a szombatra (sok-sok énekkel, és egy kis minielőadással), vacsi után pedig... folytatták. Azon kevesekkel, akik nem voltak benne (kb. hét-nyolc lány) festegettünk, vagyis inkább csak próbáltunk. Igazából egész héten ez volt a program... Csütörtökön, hogy a gyerekek elmentek kirándulni, én is kicsit lazítottam, bár délelőtt ott volt a sok mosnivaló, délután "elmentem megnézni a fókákat". Bár a hely neve Seal Sanctuary (Zsuzsival nem tudtuk eldönteni, hogy ez alatt Fóka szentélyt, vagy Fóka menhelyet kell érteni, de azt hiszem, jobban belegondolva mindkettőnknek egy kicsit igaza volt/van), ez nem csak a fókákról szól. Tulajdonképpen ez egy történelmi állatkert, a környék 'flóráját és faunáját' mutatja be a különböző történelmi korokban, de nagyon jól, nagyon ötletesen, mindenképpen érdemes volt elmenni. Tele van fosszíliákkal, csotvázakkal, és állatokkal. Plusz vannak a fókák. Nem mondom, hogy kevés képet csináltam. :D A fókák egyébként nagyon helyesek, és nagyon kajás mindegyik, sőt, produkálni is szeretik magukat. :D Mindig a bajbajutott fókák kerülnek ide, Nekik viselik gondjukat - az árvák, sebesültek. Láttam is egy bébit, de róla nem lett jó képem, mert ő üveg mögött, infra alatt volt...

Haza fele az egyik lejárónál lesétáltam a tengerhez, mert ott még alig jártam... Várj. Tévedtem, elég sokat jártam már ott. Na, mindegy, hazafele arra jöttem, és még épp sikerült beérnem az eső előtt. A vacsiig hátralevő időben aztán nagyban folyt a munka (festegettünk). Este aztán - meg fogtok lepődni - megint gyakorlás/rajzolás volt terítéken. A lefekvéssel már volt némi gondunk, de semmi olyan, amit ne tudtunk volna megoldani. Reggel azonban... Nagy veszekedések voltak, és annyira felidegesítettek, hogy kiabálni kellett velük. Több, mint tíz percbe telt az, hogy nagyjából sorbaálljunk. Ilyen talán még nem is volt, de reggeli után nagyon örültem, hogy szombat estig végeztem velük. Jött a szabadnapom/szabadestém... :)

Reggeli, majd zuhanyzás után nekiálltunk Gabival rajzolgatni, a szoba díszítését befejezni. Hangúlyoznám, hogy reggeli előtt lejárt a műszakom. Ötleteltünk, írtunk, rajzoltunk. Napvégére például sikerül egy pár különösen jó alkotást összehozni.

Ebéd előtt nem sokkal lementünk a konyhába, ahol az ebédlő berendezésével folytattuk a munkálkodást. Mikor ezzel kész voltunk, jött egy gyors ebédszünet (a gyerekek amúgy kint ettek pénteken), aztán folytattuk a terítéssel, díszítéssel... Már ez annyira jól nézett ki, hogy sajnálom, hogy nem csináltam róla fényképet, nem is értem, miért. Eztán vissza a zsírkrétákhoz... Közben persze a mosásra is figyelnem kellett, vacsira meg is lettem minddel. A rajzolgatást persze ez után is folytattam... Olyan fél kilenc körül végül befejeztem (illetve inkább abbahagytam) és Eszterrel lementünk egy kicsit lazítani. Fél tizenegy körül már vissza is értünk, és a konyhában nagyjából mindenkivel találkoztunk, aki nem ment el partyzni. :D Ennek talán részben az is lehet az oka, hogy délben egy kis adag lasagne, este pedig valami fura rántotta-szerű volt enni. A késői vacsora után aztán ágybabújtam,és megpróbáltam nem felébredni reggel a gyerekzsivajra. Egész jól ment, azt hiszem, arra ébredtem fel csak igazán, mikor a teljes csapat elkezdte Lulah-nak énekelni a Happy B-dayt. Ez olyan nyolc fele volt. Elmentem lezuhanyozni, egy picit segítettem fent, aztán lementem reggelizni, majd vissza a hálóba takarítani, pakolni. Mivel csütörtökön Lucy beteg volt, így a héten ez volt a harmadik alkalom, hogy feltakarítottam a fürdőt... Olyan 11h körül befejeztük a pakolást, Lulah kiment a gyerekekehez, én pedig lementem a konyhába, és elkezdtük elkészíteni a vendégek ebédjét. Bár az 'elkezdtük' így nem teljesen igaz, hiszen a sütik és öntetek már napok óta készültek. És, hogy mi volt terítéken? Előételnek füstölt lazacba göngyölt garnélarák, salátával, 'dresszinggel' és vajas kenyér. Utána kaptak sült csirkemellet, rajta kevés paradicsomszósz, pármai sonka, mozzarella, meghintve egy kis petrezselyemmel. Desszertnek a tiramisu (cherrys) és gyümölcspite közül választhattak, ez utóbbi jágkrémmel volt tálalva. Az ebéd befejezése képpen kávé/tea volt felszogálva, hozzá sós-vajas keksz illetve sajttál szőlővel. Érted, szőlővel!!!? Ezután mi összepakoltunk, és kaptunk úgy tíz perc szünetet, míg kedves vendégeink körbejárták az épületet, elcseverésztek egy kicsit a gyerekekkel... Aztán jött a gyerekek előadása, tombolahúzás, meg fene tudja még mi. Az előadást megnéztük, nagyon jó volt, mindenki, szereplők és nézők egyaránt nagyon élvezték. Tombola után jött a tea. Ehhez járt tonhalas/sajtos/tojásos szendvics (szigorúan háromszög alakban, szélei levágva), garnélás/tojásos/gombás szósszal töltött (nyammmi) illetve virslis sóssütemény, répatorta (teljesen más, mint otthon), csokis süti, gyümölcslepény, mandulás süti, diós süti, fluffy, linzer... Sok féle finomság. Félhat körül mentek el, kicsit talán később, jött egy gyors ebéd/vacsora (kaptunk a csirkéből, desszertnek a sütikből), és a vacsiztatást is lezavarta a nappali műszak... Remek volt. Este ráadásul nem is volt időnk semmire, végignéztünk egy filmet a gyerkőcökkel, majd ágy. Sheilának fel kellett jönnie. Kétszer is. Kellemetlen. Több, mint kellemetlen. Reggel megint felébrettek, már hat óra fele, és veszekedni is kellett velük. Viszont elmaradt (illetve a night-osok részére) a garden party, így ott volt az egész nap pihenni. Vagy olyasmi. :)

A ma esti diszkón aztán megint elszabadult a pokol, ez volt az eddigi legesemény dúsabb diszkónk - és a legszomorúbb, hogy az volt a veszekedés kulcsa, hogy melyik fiú kit szeret, kit nem szeret. Ez odáig fajult, hogy az egyik gyerekem megszökött (azért nem messzire, csak a folyosóra), egy másik pedig büntetést kapott a főnöktől. Phhh... Ezután egész meg voltam lepve, hogy kb. tíz perc alatt ágyba került mindenki, és újabb negyed óra múlva mind aludt... alszik... :)