A péntek nagyon lassan telt. Illetve nem is tudom. Főleg a délelőtt - valószínűleg azért, mert elég fáradt voltam. Délelőtt Jake-kel vittük el a csoportunkat shoppingolni, most elkölthették minden megmaradt pénzüket a kis kópék. (Wow, milyen szavakat nem ismerek. :)) Minden boltba bementünk, ahova lehetett, ekkor határoztam el végleg, hogy a mai szabadnapomat arra fogom felhasználni, hogy megmézem magamnak az ajándékboltokat, mert az nem járja, hogy ha bemegyünk valahova, akkor elkezdek csodélkozni a kínálaton, és egyszercsak azt veszem észre, hogy nincs gyerek. Hogy ezt elkerüljük, kedden és pénteken amint elkezdtem volna nézelődni a boltokban, felajánlottam, hogy összegyűjtöm kívül azokat, akik már végeztek. Nyilván ez kedden jobban ment, mint múltkor, mert akkor még olyan kis rendesek voltak, mostanra már rájöttek, hogy nem harapunk, és tegnap már kicsit nehezebb volt kordában tartani őket. Minden bolt megnézése után fagyiztunk egyet (erre is volt kuponunk). Mármint... összesen egyet, nem minden egyes bolt után egyet. És ha egészen pontos akarok lenni, néhányan fagyiztak, néhányan shake-eztek, én meg vettem egy vizet, mert már muszáj volt. Elég hamar végeztünk amúgy, így volt még jó egy óránk, bementünk a játszótérre nem messze innen. Az volt a tervem, hogy ma elmegyek, és lefényképezem a nagyon menő játékokat, de ezt a részt elfelejtettem. Szóval játszótér... Egy másik csoport is oda tért be a délelőtt befejeztével, így velük 'koccantunk', a kicsiket hagytuk, hagy csináljanak, amit akarnak, és, Jake-kel, kb. mint két zombi, úgy ültünk egymás mellett. Addigra a nap is teljesen kisütött, szóval ez még rátett egy lapáttal, és sikerült kölönösen lassan működni, mindkettőnknek.

A Centre-be éppen ebédidő előtt értünk be (ez volt a cél), elraktuk a frissen vásárolt édességeket, megharcoltunk néhány frissen vásárolt fegyverrel, kezetmostunk, és mentünk enni. Ők az ebédlőbe, mi a nyugis hátsókertbe. Aztán jött a tanakodás - mi legyen délután. A megoldás a következő lett: ebéd után kimentünk a parkba, kicsit edzeni a másnapi (mai) meccsre, aki benne akart lenni a focicsapatban, illetve a többiekkel visszamentünk a délelőtti játszótérre. Itt aztán volt sírás-rívás (nem rosszándékból, de egyik-másik igazi királykisasszonyként viselkedik, ránézel és elsírja magát...), a legjobb az volt, maikor az egyik fiú felmásott valami játékra, majd elkezdett bömböllni. Érted, én meg azt hittem, hogy baj van, rohanok oda, mert én voltam a legközelebb, és kiderül, hogy nem tud lejönni. Hát ketten imádkoztuk le valahogy, mert elérni persze nem értem el. Mindegy is. Négy óra fele még kimentünk a strandra (vissza a Centerbe, egy pohár szörpi mindenkinek, ruhacsere, futás). Azért attól kiesett a hajam, hogy a srácok így három táskát otthagytak, hogy majd 'valaki más' elhozza. Bár mondjuk az is igaz, hoyg ezek az önkéntesek olyanok is - örüljünk, hogy itt vannak egyáltalán. Az első napokban mondjuk szóba se álltak senkivel, szóval most azért elég nagy szó, hogy mindig van egy két szavuk. De nem ezért vagyok itt, hogy őket bántsam, van köztük nagyon jó arc is, csak néha kicsit kiakasztják a jónépet. De hol is tartottam...? Strand! Lementünk, enyém volt a megtisztelő feladat, hogy fennt maradjak a homokozni vágyókkal - de amilyen hideg volt a víz, mindenképpen én jártam jól ezzel. :)

Ötre visszakellett viszont érnünk, mert pénteken ugye öttől van (nekik) vacsi fél hat helyett, hogy ne késsenek el a cirkuszból. Egyszer, azt hiszem, elmegyek majd velük. Viszont így, hogy ilyen korán esznek, a nappalosok vacsoráztatják meg őket - hát ez a rész továbbra is hasonlít egy rémálomra. És a hétnek ebben a felében ráadásul nagyon mennek a veszekedések is már (igaz, még mindig jobb, mint az előző csoport bármikor). De túléltük, és valamivel jobb volt, amit mi ettünk utána (semmi speckó, valami tészta, meg spam, sajt, toast), mint amit ők ettek (spaghetti on toast), úgyhogy... :) A szabad emberek már akkor tervezték az estét. Én is terveztem a sajátomat, maradok, nyugalomban. Beszéltem a családdal, épp elmondtam nekik, hogy nem azért vagyok fáradt, mert olyan gyakran megyek partyzni, mikor bejött Gabi a szobába, hogy ugye jövünk (Szabi is ott volt), mert nem akar 'egyedül' menni. Mivel előző este volt nagy party, nekem nem igen hiányzott még egy, de felajánlottam a Gabinak, hogy kérdeze meg az Esztert - amit Gabi úgy értett, hogyha ő megy, akkor én is megyek, Eszter pedig ment, így én is mentem. Végülis jó volt, elmentünk egy karaokee bárba/pubba, és miután kiénekeltük magunkat, átmentünk Tomhoz, ahol folytatódott a party. Innen olyan éjfél körül álltunk tovább, alapvető úticél valami diszkó lett volna, de Eszterrel, míg a többiek nem figyeltek, a megfeleő utcán elkanyarodtunk, és elindultunk haza. Igaz, kiderül, hogy végül túlságosan le akartuk vágni az utat, és valami nagyon hátul, a semmi és a házak határán sétáltunk végig, de aztán kikerültünk egy ismerős utcára, és megnyugodtunk. Hazaérésünket megünneplendő betámadtuk a konyhát, aztán zuhi, és ágy.

Reggel gyerekzsivajra ébredtünk Tarával. Nagyon durva hangzavarra - ilyet ezen a héten még csak akor hallottam, ha mind együtt voltak az ebédlőben. Sheila és Maureen is járt fent náluk, Tara is kiment, hogy 'shut up! listen to Oliver!', de félkilencig nem tudtunk visszaaludni. Kilenckor szegény Tara megint felriadt, hogy szóljon, hogy kilenc óra, mennem kell, erre én is felébredtem, de még be sem fejezte a mondatot, amikor rájött, hogy ma nem dolgozom. :) Már visszasüllyedtünk a félálomba, mikor Feri kopogtatott az ajtón, hogy felkeltse Tarát, mert éjszaka ők keltették fel őt (him). Ez volt az, amikor végleg felébredtünk. Kicsit pakolásztam, aztán bementem a városba. A mai délelőtt bölcsessége az lett, hogy semmi bej nincsa abban, ha az ember egyedül megy el valahova, mert minden buta helyen megállhattam, anélkül, hogy valakit feltartottam volna, vagy mondani kellett volna félpercenként (se), hogy bocsi, álljunk meg, ezt le akarom fényképezni. Így most nyugisan megálltam, megkerestem a megfelelő szöget, és nem siettem, mert 'valaki vár rám'. És tényleg, a ma készült fényképeimmel vagyok eddig a legelégedettebb. :)

Bent a városban (vagyis az utcában :D) még csináltam néhány életképet, bár nem volt mindig egyszerű megtalálni, merről süt a nap. És néha nem volt mit tenni ellene. :D Aztán, hogy odaértem a piac helyére, kiderült, hogy szombaton nincs piac - ami azért nagy kár, mert múltkor láttam ott házi mézet, és most, hogy kifogytam belőle, szívesen vettem volna. Így azonban meg kellett elégednem az egyszerű, boltival. Szóval piac helyett a Co-op-ba mentem (Co-operative, persze, hogy pont erről felejtettem el képet készíteni, a fa előtte még megvan, de mire átértem... :D). Itt aztán megintcsak mindent jó alaposan megnéztem, és néha kifejezetten sajnáltam, hogy bent nem tudok fényképezni, hogy megmutassak ezt-azt Nektek. Először is, szinte mindent lehet multipackban kapni, és van, amit csak multipackban lehet. Nyilván, a kisüzletekben ez nem így van, de ez a Co-op mondjuk olyan Interspar jellegű dolog. Aztán - egy csomó minden, ami nálunk kapható márka, itt is létezik, de sok mindennek más a neve. A Cadburry itt is jó, és nem olcsó kategória, de sokkal nagyobb választékkal állnak elő: táblás csokik, falatkák, forró csoki, cukorkák... A citromlé nem igen létezik, se a Lidl-ben, se itt nem láttam, végül citromot vettem, meg teát: Twinnings-et. Nem olcsó itt sem, de amellett, hogy egyszer-egyszer megengedheti magának az ember, épp akciós is volt, úgyhogy vettem egy Lady Grey-t, meg egy Traditional Afternoon-t. Meg vettem hozzá mézet is - azt a fehér fajtát, szűretlent, mert olyat még sosem ettem (ha igen, akkor sem emlékszem már rá), de aztán az nem annyira jött be, valahogy nem túl karakteres az íze. Meg még ezt-azt. Innen átmentem a Factory-ban (The Official Factory Shop), nézegettem kabátot meg táskát, de egyikből sem találtam meg az igazit, ahhoz meg drágák voltak, hogy egy elmegy kabátot vegyek. Visszafele benézegettem a shopokba (a Rock Shop-ot, Az édesség boltot hagytam csak ki), és hátul mentem haza, ahol csináltam még néhány díjnyertes fotót. :) Épp ebédre értem vissza. Délután aztán nem csináltam sok mindent, kipróbáltam a teákat (niylván nem egyszerre :)), csacsogtunk egy kicsit Zsuzsival (tegnap este, hogy night off-ja volt, realizáltuk, hogy gyakorlatilag azóta nem találkoztunk, hogy szétköltöztünk, mert folyton váltott műszakban dolgozunk. Vacsi után pedig jött a Talen Show. Hát, úgy gondoltuk, hogy nem baj, ha elsőre nem lesz tökéletes, lesz még időnk gyakorolni, de ez a mai nagggggyon gáz volt a múlt hetihez képest. Meg egyébként is. De a gyerekek élvezték - és jó pont: sokkal több gyerek felépőnk volt ezúttal, mint az első héten. :)

Aztán kicsit még csacsogtunk, Johnnal elkezdünk egy filmet, aztán ő megéhezett, Gabi pedig kiinvitált (de szép szavakat tudok :)) a Sarki boltba, ott még bandáztunk egy kicsit, most pedig a staff fele elment partizni, a másik fele épp filmet néz mellettem (Sin City), a harmadik fele meg dolgozik...

Étlap:
Semmi különös, de tegnap ebédre Helen sütött palacsintát. Kicsit (nagyon) ízetlen volt, de itt mindennel így vagyunk, így meg se kottyant. :D Ma meg megint volt chease cake (sajt torta), nyammmi. :)