Az első alkalom, hogy elhagytam a városkánkat. Falut... Porfészket... :) És már nagyon készültem is rá, csak jót hallottam eddig Lincolnról - köreinkben két dologról híres/hírhedt: a Katedrális és a Primark. :D Haogy ne menjünk nagoyn vissza az időben nem kedtem el két héttel ezelőttről, legyen annyi elég, hogy tegnap Sheila foglalt nekem buszjegyet és rendelt taxit reggel hétre - pontosabban hatötvenötre, Esztertől elkértem a térképet, amit múltkor vettek, és megnéztem Lincoln honlapját. Ezekből leginkább Sheila segítségét hasznosítottam, Lincoln honlapjáról összeszedett információkat pedig a legkevésbé.

Azt hiszem, nagyon izgulhattam, hogy elalszom, mert úgy öttől kezdve tíz-tizenöt percenként ellenőriztem az időt, és mindannyiszor megvoltam róla győződve, hogy 'úristen, elaludtam!'. :) Este bepakoltam a táskába mindent, ami kellhet, és előkészítettem a ruhákat, amiket felvenni terveztem, hogy Ágit ne ébresszem fel - persze csak a zoknit felejtettem el, ami zörgős zacskóban van... :-/ Gyors felöltözés, fogmosás a kinti csapnál (na nem házon, csak szobán kívül), még épp volt időm egy teát főzni és eltenni a hosszú napra, majd egy pár perc múlva meg is érkezett a taxi. Ezzel olyan 20-25 perces utazás után érkeztem meg Alford-ba. Szerencsém volt, mert bár esett az eső, mikor megálltam a garázs melletti benzinkút fedele alatt, jött egy bácsi, hogy Lincolnba akarok-e menni, mert ott a busz, megmutatja. :) Oda akartam, ott volt, megmutatta, az ismerős sofőrbácsi (Pleasure Island-es) már ott várt, és mondta, hogy szálljak csak fel, és mikor kérdeztem, hogy mennyi lesz az út, azt mondta, 'free charge', merthogy az LCHC-ból vagyok. Jól indul a nap. Útközben, gondoltam alszom, két órán keresztül mit csináljak, és hát mégis ez a legjobb megoldás arra, hogy ne legyek rosszul a buszon. :D Ez eleinte nem nagyon ment, unalmamban készítettem néhány sokat mondó képet (pl. arról, hogy 'alszom' - igen, tényleg unatkoztam :D), de aztán elnyomott a buzgóság. Néha felébredtem, konstatálltam, hogy még nem vagyunk ott - Skegnesst pl. felismertem, de valószínűleg sokat segített a 'Skegness Market' felirat. Útközben el is állt az eső, de nagyon csúnya felhők gyülekeztek itt-ott, s smikor leszálltam Lincolnban, csöpörészett is egy kicsit. Sebaj, úgysem reggeliztem, bementem a főutcára, és mit léátok, kb. három üzlettel arrébb? Starbucks - szóval gyorsan be is mentem, és egy hónap után végre ittam egy normális kávét. Húúú, de jól esett. :) Közben fogtam a térképet, hogy megtervezzem, hova/hogyan tovább. Itt jött a fejtörés, mert nem tudtam, hol vagyok, milyen utcában. :D Szóval nem segített. Végeztem, elindultam, still raining... Pfff. No, nem baj, megyek egy kicsit, hátha találok valamit - hát, amit találtam, az a Primark volt, ahovais muszáj volt betérnem, olyan jókat meséltek róla. Hát, kicsit több, mint egy óra múlva sikerült kijönni, és közben könnyíteni a pénztárcámon is, aztán gyorsan be a Shopping Center-be (némi keringés után persze), mert muszáj volt kerítenem egy mosdót. :) Eddigre már tudtam azt is, hogy milyen utca, és a hely különben is jelölve volt a térképen, és az eső is elállt, így megnéztem, merre kell menni (bár térkép nélkül sem lett volna nehéz - "egy k* nagy katerdráis, egy k* nagy domb tetején" :D, és amúgy is minden sarkon ki volt írva). Indulás előtt még gyirsan kerestem egy O2-t, és feltöltöttem a mobilomat - persze itt elkezdte magyarázni a néni, hogy nincs aktiválva a kártyám. Mivel hazsnálom, ezt nem nagyon értettem. :) Mikor odaértem a Katedrálishohz, kiderült, hogy Lincoln sem annyira nagy város, mert a térképen nem tűnt túl közelinek, de nem egész tíz perc kellett, hogy odaérjek. Útközben találtam egy antikváriumot, meg is jegyeztem magamnak, hogy visszafelé benézek - részben magamnak nézni valamit, de főleg, mert a kirakatban láttam egy könyvet, amit Marietta imádott volna- Persze, hogy elfelejtettem visszafele. Bár ez részben az eső hibája is. :(

Felérvén a Katedrálishoz kiderült, hogy (minő meglepetés am.), a Kastély és ez egymás mellett állnak, egy rövid kis tér választja el a kettőt mindössze. Elindultam a Katedrális felé, gondoltam, először örbejárom kívülről, most épp nem esik. Jó is tettem, bár az utolsó negyednél elkapott az eső, elő kellett venni az esőkabátomat - minő szerencse, hogy megvettük. Bent aztán nagyon meg voltam illetődve... Nagyon szép volt, szereztem diák jegyet is (megérte a kártyát elhozni :-)), és fényképezni is lehetett, de sajnos a fényviszonyok nem voltak megfelelőek, így nem sok jó született... :( Tudom, hogy lüke vagyok, és talán az is rájátszott, hogy egyedül unatkoztam volna másképp, de párszor, mikor egy-egy pap bácsi elsuhant mellettem, megfordult a fejemben, hogy mindjárt kiküld. :D Azt hisze, tudat alatt ezzel akartam kicsit izgalmnasabbá tenni a napot. :D De egyébként tényleg gyönyörű volt. És hatalmas. Annyi kis terem volt, ahol misét celebráltak, hogy egészen össszezavarodtam, aztán meg nem is értettem, mert az egésznek a teteje egybe volt nyitva. De annyira szép volt - vagy ezt már mondtam? :) És közel ezer éve (1072) kezdték el építeni.

Innen kiérvén örümmel vettem tudomásul, hogy kisütött a napocska. :) Első tervem a Kastélyba vezetett, ahova végül nem mentem be, csak a bejáratáig - egészen pontosan nem is biztos, hogy megtudnám modani, miért. Végül csak elindultam visszafele, és elsőként azt vettem boldogan tudomásul, hogy a fotósokat tanító mester ugyaabból a szemszögből, ugyanazt az utcát fényképeztette tanoncaival, mint amit én is megtettem korábban. :) Eddigre kezdtem éhes lenni, gondoltam, keresek valami jó kis helyet, de mivel olyan szép idő van, nem indulok el visszafele, hanem sétálok egyet. Namármost ez a szép idő tartott vagy két utcányit, aztáán elkezdtett esni az eső, ami további két utca múlva igazi zuhataggá változott, és egyetlen célom immár az volt, hogy csak valahogy jussak vissza a főutcára, mert akkor onnan, ha marad ez az idő, két perc alatt elérem a buszmegállót. Mire visszataláltam, persze, már csak csöpörészett, néhol egy-két képet is eltudtam lőni, de ha már ott voltam, gondoltam biztos van bent valami hely, ahol ehetek. Kettő iylen volt, az egyik a burger King volt, eleve kilőve, maradt a Café Select. Ez egész barátságosnak tűnt, és végül el is tértem eredeti tervemtől és a 'traditional Fish & chips' helyett 'Jacket potatoes with chicken tikka' volt az ebédem, amit érdemes is volt kipróbálni, mert amellett, hogy nagyon guszta volt, fini is. :) Ha már itt voltam a plázában, gondoltam, körülnézek, és végül betévedtem a New lookba, ahol aztán muszáj volt vennem egy kabátot, egyszerűen csak megláttam, felpróbáltam, és elhoztam. :D (Korábban a Primarkban is találtam egyet, hasonlót, de az pont nem volt méretben.) Szóval költöttem egy keveset ruhára, de most komolyan - ha valahol 10 font a farmer, és 3-4 fontért tök jó felsőket lehet venni, ki ne költene??? :D

Mire innen kiértem, persze kisütött a nap. Csakhogy mennem kellett vissza az állomásra, ha nem akartam lekésni a buszt - beleszámoltam ugyanis azt is, hogy mégiscsak eltévedek visszafele. :) Mivel háromnegyedre kb. ott voltam az állomáson, bementem a Co-opba, mert kifogytam a mézből nemrég. Ötre kint voltam a buszok között, de mivel nem láttam sehol kiírva a saját buszomat, megkérdeztem az irodában, hogyhonnan indul a busz Alfrodba. Először azt mondták, hogy azon a napon egyszerűen nincs busz oda fele. Mi??? Végül megállapodtunk (főleg ők) abban, hogy valószínűleg erről és erről a részről fog indulni, de nem tudják pontosan, melyik állomásról. Király. Mégegyszer körbejártam az állomást (bár nem volt annyira nagy, hogy bármelyik pontról át ne lehessen látni), és mikor már majdnem 'öttíz' volt, jött egy néni, hogy merre mennék, mit keresek. Nagyon kétségbeesettnek tűnhetten, de ő cserébe nagyon segítőkész volt, negyedórát magyarázta, hogy ezt a buszt kikerülve hogyan juthatok el a célállomáshoz, a végén még egy menetrendet is adott, amin a Mablethorpe-ot Laoth-szal és Skegness-szel összekötő buszok voltak rajta. Első tervem az volt, hoyg jó, akkor elmegyek Laothba, az egy kicsit közelebb van. Csakhogy az utolsó busz elment. Oké, Skegi. Ott persze meg már nem volt csatlakozás addigra, szóval már teljesen felidegesítettem magam, hogy oda veszek buszjegyet, meg még onnan egy 25 fontos taxit fizethetek, mikor sokkal egyszerűbb lett volna a saját buszommal. Csakhogy az nem volt sehol. Fél órám volt még a busz indulsáig. Mérgelődtem magamban egy sor, és félreálltam a tömeg elől, mert ugyanonnan több busz is indult még az enyém elől. Ééééés! Ez volt a szerencsém, ugyanis így a reggeli sofőrbácsi párja rámtalált, miközben a shop-ba tartott, hogy jajdejó, hogy itt vagyok, menjek itt végig, és a vágán ott áll a sofőr. Huh, nagy-nagy megkönnyebbülés, és még a sofőr kér bocsánatot, hogy nagy volt a forgalom. Juuuj, de nagy mázlim volt így ezel is! Sőt, még ttaxit is rendeltek nekem az Alford-i garázshoz, hogy haza tudjak menni. Nagyon rendesek voltak, és én is szerencsésen hazaértem. :) Nem volt rövid a nap. :)

Este még a két szlovák lány, Susie és Mirka csináltak nemzeti vacsit - vagyis próbáltak, de ugye, nem nagyon van itt alapanyag, így a juhtúró sem fellelhető dolog errefelé. Pedig 'haluska' volt terítéken. :)

Szép nap, jó nap, de Lincolnból ennyi nem elég. Kellett volna kevesebb esős rész. :)