Jó régen nem írtam már, ennek két fő oka van. Az (időben) első hogy az utolsó kb. egy hétben már egyáltalán nem volt netünk a Centre-ben. Először azt hittük, egyszerűen csak le lettünk tiltva a netről, de végül kiderült, hogy központi problémák vannak (voltak) a szolgáltatónál. A(z időben) második pedig, hogy mióta hazaértem, lusta voltam megírni ezt az egy, utolsó bejegyzést. Bár, talán még most is lusta vagyok, hiszen több részre is lebonthatnám ezt az utolsó másfél-két hetet, de azért túlzásokba ne essünk. :)
Legutóbbi bejegyzésemet követően az elsőfontos dolog, amit kiemelnék: a péntek estét elcseréltük Ágival, így ők reggeli után elmentek Lulával Lincolna, én pedig este elkísértem a gyerekeket a cirkuszba. Hát, őszintán szólva, azért megérte, mert a gyerekek élvezték, de ekkora egy * műsort... o.O No, mindegy, egyszer túléli az ember. :) Este (vagyis inkább éjszaka) aztán nagy őarty volt a hátsó udvarban, de nem állítom, hogy sokáig bírtam. Volt viszont nemzetközi konyha, és nagyon fini kaják voltak - leginkább a Fahad által készített Currys csirkét emelném ki. Nyammmmi. Kicsit csípős, de nagyon finom volt. Emellett volt még német marcipános kalács, ami a curry mellett az első helyre pályázott. :D
A hétvége sem telt teljesen eseménytelenül. Igaz, nem voltam sehol, de cserébe összeszedtem mindent a lányoknak a Talent show-ra: zene, szöveg, ami kell. Még vágtam is nekik zenét. :D Ezt aztán odaadtam Estelle-nek, aki letette a színpadra, ahol aztán Nina és Umberto nem találta meg, és a gyerekeim így zene nélkül persze nem-igen énekeltek, vagy táncoltak. És persze, mire kiderítettem, hogy ez történt... :( Olyan szuomorú voltam miattuk... Ráadásul az utolsó számról is lemaradtam... :D Ez persze csak utólag vicces. A vasárnapi garden party-n pedig olyan jó idő volt, hogy a slagnak megengedték, hogy azt locsoljon le, aki az útjába kerül, így csurom vizesen lelt minket a vége. Persze nem a gyerekeket... A lisztből is kaptam egy kicsit, így mehettem zuhanyozni, nem sok híja, hogy megint lemaradtam a vacsiról... :)
A vasárnap esti elalvás is nehezen ment, felszabadult volt a hangulat, és két kislány csinálta a fesztivált, de azért csak ágyba kerültek. Hétfőn hajnalban aztán kelés, pakolás, reggeli, indulás. Nekik. Takarítás nekünk.
Az utolsó heti csoport tizenhét lányt hozott nekem az éjszakákra. Azt leszámítva, hogy sokan voltak, minden különösebb probléma nélkül túléltük a dolgot. Illetve nem. Volt egy nagy, gyakorlatilag a hét nagyrészén átívelő gondunk, egy szemtelen kis bajkeverő és két magát felsőbbrendűnek tartó lány személyében, és az előbbin még az se sokat segített, hogy a shopping nap elhagyásával fenyegette őt Sheila, ez csak addig volt elég, míg bocsánatot nem kért, és mehetett shopingolni. Na, vele nehéz volt.
Pénteken, hogy szabadestés voltam, reggeli után Eszterrel és Balázzsal elmentünk Skegness-be. Odafele kipróbáltuk a nagyhullámvasutat és körülnéztünk a bazárban, majd visszaszálltunk a buszra. Ezzel csak az volt a probléma, hogy az új sofőr lekezelte a jegyünket. o.o Ekkor már terveztük, hogy fogjuk kimagyarázkodni magunkkat hazafele. :D Mikor beértünk Skegness-be, első dolgunk egy jó ebéd volt. A Bejing Dragon nevű kínait néztük ki magunknak (pontosabban Eszter nézte ki, de nem kellett sokat győzködnie minket :)), ahol aztán jól belakmároztunk igazi ízekből... Ahhhh. Ezután körülnézünk az üzletek között, vettünk ezt-azt, majd lesétáltunk a partra. A stégen úgy elhúztuk az időt, hogy tíz perccel a busz indulása előtt eszméltünk rá, hogy azt sem tudjuk, hol a pályaudvar. Szinte futva kerestünk egy megállót, ahol megáll a busz visszafele, és mikor jött a busz, jött a magyarázkodás. Eszternek köszönhetjük, hogy felengedett minket a sofőr, szerintem:
- Ez a jegy le van kezelve. Itt ez a két lyuk, ezt Nekem kellett volna rá tennem. De már itt van.
- Igen, de miért? Nem én tettem rá, nem tudom, miért van ott.
Este megint ettünk Fahad curryjéből, a marzipános kalácsból, volt tortilla és palacsinta is... És megint minden finom lett. Szóval ez a nap kulináris szempontból tökéletesre sikeredett, bár azt hiszem, midenszempontból egy jó napunk volt
Szombaton egésznap "shoppingoltunk" Gabival (elég viccesen alakult :D), este pedig utolsó Talent Show vasárnap utolsó diszkó, és egy em megtartott Garden Party. Az utolsó hét már nagyon utolsó hét volt, a gyerekek nagyon sok programja elmaradt. De sebaj, így is jó volt a hangulat. :)
Hétfőn aztán, hogy elmentek, nekünk kezdődött a takarítás - Gabival elég lassan haladtubnk ugyan a többiekhez képest, de a srácok voltak olyan jók, és dolguk végeztével átjöttek piszkálni minket. :D Meg azért segítettek is, szóval köszi, sikerül olyan öt óra fele végeznünk, és még arra is volt időnk, hogy bemenjünk feltankolni az esti partyhoz. Hogy úgy fogalmazzak, az este első fele felejthetetlen volt, a második fele meg sem történt. :D Kedden ágyat húztunk, aludtunk, összepakoltunk, Gabival kicsit kétségbeestünk - főleg ő -, este edig étterembe mentünk, Hát, a kaja az angyon jó volt, de még ezzel együtt is azt mondom, semmit nem vesztettünk volna, ha eredeti tervünk szerint Susie, Mirka és Balázs társaságát választva otthon maradunk... Hmmm. No, de sembaj.
A szerda aztán a búcsúzkodások (bár már részben a kedd délelőtt is) reggelére virradt, majd a vonatozás napjával és a várakozás délutánjával folytatódott, hogy aztán a hazatérés éjszakájába torkolljon. Persze ott volt az a kísértés is néhányak részéről, hogy hazatérés helyett Ibizára érkezés legyen belőle, de végül mind hazajöttünk - akik ezt terveztük. :)
Jó volt végre újra itthon, de nagyon szívesen megyek majd vissza Mablethorpe-ba, ha lehetőségem lesz rá jövőre.
Ez volt hát a nyár ' teljes és hiteles históriája'. Akik végig követtek, azoknak köszönöm, és remélem, a tétovázóknak erőt adtak történeteim, mert ha cak egy kis kísértést is érzel külföldi (szezon) munkára, vágj bele, mert különben biztosan kimaradsz valamiből!
