Egyszer csak el kell kezdeni a kirándulgatást, ha már itt van az ember. :) Meg amúgy sem árt már végre kicsit kimozdulni ebből a porfészekből - na, nem, mintha a környező, elérhető távolságban lévő városkákk nagyobbak lennének. Mivel a héten night-os vagyok, és olyan szobát kaptam, hogy álmodni is alig lehetne szebbet (az egész társaság ilyen most amúgy kb.), gondoltam, kihazsnálom a hetet egy kis ország járásra (hú, de nagy szavak). Mivel kedden azért csak ki kell pihenni a hétfőt, azt kihagytam, szerdán viszont reggeli, mosás (egy adag ruha, semmi pisis ágy!), majd nyakamba vettem a várost, és a két következőt. Na jó, a következőn csak áthaladtam, és ebédelni tértem be visszafelé, de amit láttam belőle, az is elég volt. Semmi. :) Mármint nincs ott semmi - ha lenne, akkor az a beachen lenne, és a tengerparton mentem végig (miután Mablethorpe-ban tettem egy kis kitérőt a Queens park felé).
Sok fénykép és majd' egy óra séta után érkeztem meg Sutton-on-Sea-be. Az első benyomásom az volt, ahogy a tengerpartról elindultam a város felé, hogy mennyire más ez, mint a mienk. Aztán ez hamis előérzetnek bizonyult, mert tulajdonképpen ugyanaz, sőt, talán még egy kicsit kisebb is - hiába, pedig azt hittem, hogy egy olyan hely, ami mindig előkerül, ha Mablethorpe-ot beírod a gugliba kicsit jelentősebb hely. Végig sétáltam az főutcán, keresve valamit, ahol akár ebédelhetnék is, de végül ilyet nem találtam. Megnéztem egy-két boltot belülről is, de nem nagyon volt értelme, így lassan el is indultam visszafele. Ahogy visszaértem a strandra, megvettem itt tartózkodásom első fagyiját, de kész átverés volt, mert drágább volt, mint ami ki volt írva, és a Cadbury csokipálcika biztosan nem Cadbury csokiból volt. :( A hazafele utat megint elhúztam, kicsit üldögéltem a parton is, meg ebédeltem Trusthhorpe szélén, ahol a Clock-ban 'award winning fish & chips'-et árulnak. Hát, biztosan finom lett volna, ha nem tocsog az egész az olajban... :( Szóval ez nem volt egy szerencsés nap, ebbből a szempontból, de nagyon jó volt végre kimozdulni valahova - este persze jó fáradt voltam, és alig vártam, hogy elaludjanak a lányaim. :)
Másnap reggel pedig jött a következő kirándulásra alkalmas nap. A csütörtök, ugyebár, a Vidámpark napja, amikoris kis vendégeinket busszal szállítjuk Cleethorpba. Hát, nagy szerencsésen, ezen a buszon nekem is jutott egy vendéghely, így elbuszoztam velük a célállomásig, majd a bejáratnál elköszöntem, és nekiindultam a városnak. Igazság szerint, úgy figyeltem meg, hogy lehet ott valami kastély, vagy ilyesmi, ami mellett elmegyünk busszal, és azt terveztem, hogy azt majd jól megnézem. :) Úgy húsz (huszonöt?) perc alatt el is értem a bejárathoz (szorgosan jegyezve, hogy merre mentem, hogy majd visszataláljak), ahol aztán kiderült, hogy ez nem kastély/vár kertjének, csak egy parknak a bejárata. No, sebaj, azért, ha már itt vagyok, bemegyek. Sok zölddel körülvett, kicsit gazdag házak között sétáltam el, kezdett gyanús lenni, a dolog, aztán elérkeztem a tulajdonnképpeni parkhoz...Hatalmas természetvédelmi terület, egy nagy tóval a közepén, és néhány szokásos leírással, hogy mi is található a parkban. Hát, rendesen meglepődtem, nagyon másra számítottam. A parkon áthaladva, továbbra is kihalt városrészeken haladtam át, és szinte már kedztem feladni, mikor szembejött egy '20 perc séta a városközpont' feliratú tábla. Útközben aztán találkoztam még egy parkkal, ahova szintén muszáj olt bemennem - ez már inkább városi park jelleggel rendelkezett: játszótér, focipálya, futóösvény és néhány zöld rét, sok fával körülvéve. Ez lelassította hát a húszperces sétámat, de nagynehezen csak megérkeztem a városközpontba - ember, ember hátán, és üzlet, üzlet mellett; mikor a partra kiértem, az időjárás árulta el, hogy nem Miami-ben járok. :) Itt eloldalogtam, csodálkoztam a nagy tömegen és megebédeltem (shake :)), majd a Vidámpark felé vettem az irányt. Útközben ráleltem a kisvasútra, majd az első és második megálló között felötlött bennem, hogy miért ne vonatozhatnék egyet, hiszen van még időm. A második megállóba érvén megérdeklődtem, hamarosan jön a vonat, és igen, megáll a vidámparknál, mögötte. Egy kemény megállót mentem, megérkeztem a végállomásra, a Vidámpark mögé. Itt aztán átsétáltam Keletről Nyugatra, így nem mondhatom, hogy feleslegesen vettem meg a jegyet, de azért az őszintét megmondva - majd az előző megállóig visszakelett sétálnom, hogy onnan folytassam az utamat a főút mellett egészen a bejáratig. Legalább elütöttem valamivel az időt. :D
Persze visszafele éppen fél hatra értünk haza (minden héten ötre már otthon voltak a gyerekek, így csak arra volt időm, hogy ledobjam a táskát, kicseréljem a pólóm, és megkérjem Susiet, hogy rakjanak Nekem félre vacsit, és mentem is a gyerekeket vacsiztatni.
Ez után a két nap után pénteken és szombaton, hogy otthon voltam napközben majdnem olyan volt, mintha szabadnapom lenne. :)
