A homokfövenyen

Huh. Szóval a tegnap nagyon kemény volt. Vacsi után festegettünk egy kicsit, a kicsi és nagy fiúkák vegyesen (@kittka: a kicsik (top boys) hét-kilenc évesek (az én csoportom), a nagyok (bottom boys) tíz-tizenegy, ugyanígy vannak felosztva a lányok is). A nagyo témája a graffiti, a kicsiké a szuperhősök voltak, egyik fiúka festett nekem egy sziklaembert a Fantasztikus négyesből. :) Kicsit rendetlenkedtek, de semmi különös probléma nem volt, egy-két festékespohár kiborult nálunk. A nagyok persze nagyon kis rendik voltak, nem is értem, az enyémek hogy-hogy nem szégyelték el magukat? O.o (Bár az is hozzátartozik, hogy előtte volt egy kis verekedés, de szerencsére sikerült csírájában elfojtani.) Festegetés végeztével felmentünk kezetmosni, akkor aztán mindenki ide-oda alart menni, akik nem akartak sorba állni, mentek az ágyukba (bár ezt sem volt egyszerű elérni), de jött a movie, és ez hatott, mert mire visszamentem értük (kb. egy perc) mind szépen ült az ágyánál, és szó nélkül felsorakoztak. A film alatt feltakarítottuk a festék maradékokat, aztán félidőben eljöttek a pöttömök (lányok is, fiúk is), egy kis keksz estére, aztán kilenc körül mentünk az ágyba.

Egészen a fogmosásig nem volt semmi gond, pizsi is felkerült, aztán elkezdődött a világvége. Egyik gyerekem midnekinek nekiment. Egy másik folyton káromkodott, rá amúgy nagyon rá is szálltak az első napi kihívó magatartása miatt a többiek, és míg egyiket próbáltam megfékezni, a másik rákezdtett. Négy rendetlenkedőmet két-háromm fiúka próbált segíteni megfékezni, de a szándék sajnos nem minden. Ettől csak rosszabb lett. A magnónk nem működik, így esti mesét hallgatni nem tudtunk (én meg nem tudok hangosan olvasni, még magyarul sem). Amikor már úgy tűnt, sikerül megoldani a dolgokat - játszottunk, a nyertes, aki a legtovább csenben marad (ráéreztem kittka javaslatára olvastalanul is :)), vagy öt percig bírtuk csendben, aztán kezdődött az egész előről. Végül muszáj volt Sheiláért szalasztanom a közelben lévő Balázst, és ő rendberakta őket, mesét olvasott. Elmúlt tizenegy, mire sikerült midnenkinek elaludnia.

Reggel aztán hatkor már fenn volt a fél csoport, megegyeztünk, hogy játszhatnek (amit egyébként nem lenne szabad fél nyolcig), ha csenben maradnak. De háromnegyed hét körül megint kezdődött az őrület - Sheila kétszer is volt bent nálunk a reggeli előtt, ez nem egész  öt percre rakta rendbe őket. Halál volt ez a mai műszak.

Amitől hátast dobok az az, hogy napközben, hogy nem vagyok velük, amikor látnak jönnek, hogy hol voltam, mit csináltam... Egyikük még azt is mondta, hogy nem lesz olyan jó a strandon nélkülem. O.o ÍVoltam ma a sarki boltban, Tom ott azzal nyugtatott, hogy csak ez első két hetet kell kibírnom. De akkor is valami hihetetlen, hogy elsőre sikerült kifognom egy olyan csoprtot, ami rosszabb, mint a három másik együttvéve - Szabi mindig azt mondja, hogy nála angyalok a srácok, az enyémek ébresztették őket a dübörgésükkel, de csenben ágyban maradtak még félnyolc után is. Brrr. Nehéz volt. De láttam, mikor indultaka  beachre, hogy a két nappalos srác se nagyon bír velük, én meg lány vagyok, és egyedül...

Tegnap vacsira amúgy hidegtál volt, ma ebédre pizza (a gyerkőcök csináltak maguknak!), úgyhogy nem érdemes az Étlap rovatra. :)

Az előző bejegyzés elkészülte óta sokat pakoltunk, és volt egy garden party-nk is: vagyis gyerekeknek való különböző sorversenyekben kellett (volna) felülmúlnunk a másik csapatot. Talán korábban már írtam, ha nem, most megteszem - a keddi csapatverseny során mi a Donkeys nevet választottuk magunknak. Most lett egy indulónk is hozzá:

You think that we're slow, but that's not so,
Donkeys, Donkeys, go, go, go!

(Kb. Lassúnak tartasz, de ez nem igaz, / Hajár, hajrá Szamarak!) Ez utóbbi volt vasárnap délelőtt, a pakolás délután, meg közben kikerült a beosztás és, hogy hol lakunk a következő héten (vagy tán ezt eddig nem mondtam volna, hogy ha megfelelően szerencsés vagy, akár hetente költözhetsz?), és a fiúkákkal vagyok etsi/éjszakai műszakon. Vasárnap este, vacsi után aztán kicsit pihentünk az udvarban, aztán este, az utolsó szabad esténket megünnepelendő (bár, ha belegondolok, mi ünnepelni való van azon, hogy másnaptól munka van?) lementünk a Corner Shop-ba, ahol aztán jó sokáig dorbézoltunk.

Hétfőn reggeli után egy gyors eligazítás következett: este mindenki strandol, addig viszont mindenki szabad, hoyg 'felkészüljünk'. A felkészülés tuljadonképpen a költözést takarta, kiköltözni mégg csak-csak egyszerű volt, de beköltözni a srácok szpbájába már bajosabb. Be akartak menni a lányokkal a citybe, akik már indulófélben voltak. Úgy voltam vele, inkább menjenek, és majd kiporszívózok én, mint hogy siettükben összecsapják. Nem tartott uggyan sokáig, de szakadt rólam a víz, olyan meleg volt, de nagyon alapos voltam - a pókokkal szembeni félelmem arra hajszolt, hogy mindent elhúzzak, és felporszívózzak alatta. Így sikerült találnom egy pár fülbevalót is. :D Takarítás után lefeküdtem aludni, mert éjszaka elég későn jöttünk haza, és ki tudja, meddig kell fennmaradnom éjjel.

Félötkor aztán megérkeztek a gyerekek. Szerencsére, mivel ez volt az első napom, nem kellett egyedül lennem velük - de összességében azt kell mondanom, nagy volt itt a fejetlenség. Tizenhárom apróság (tényleg aprókák) lakik a kisfiúk szobájában (top boys), és mindnek egyszerre van mondanivalója. A staff vacsora kürül is volt némi bonyodalom, de végül szépen elrendeződött a kicsik sorsa, mind kaptak ágyat, szekrényt, aztán nyomás az ebédlő. Azt hiszem, a legkevésbé az ebédlőt fogom szeretni a következő hat hétben. Az rosszabb, mint a fejetlenség. Vacsi után aztán Helen és Sheila tartott nekik egy kis fejtágítást. fontos, hogy édesség, gyógyszer és pénz nem lehet egyiküknél sem. Az egyik kissrácról tudtuk, hogy van nála pénz, de mikor Sheila kérdezte, hogy kinél van, senki nem jelentkezett. Odamentem hozzá szólni, hogy nem tán elfelejtett valamit, majd felszaladtunk érte a szobába. Erre aztán további öt pici jött rá, hogy ő is elfelejtett szólni.

Miután a bürokráciával végeztünk, fölszaladtunk sürdőcuccot vettünk, és rohantunk (szinte szószerint) a strandra. Ott aztán fürdés, homokvárépítés, kagyló és csigaház gyűjtés, és partravetődött medúzák megcsodálása. Na, ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy mégsem akarom kipróbálni a tengervízben való fürcsizést. Brrr. A kissrácok persze mindegyik meg kellett, hogy nézze. Este, mikor onnan visszajöttünk a kerti slag sietett a segítségünkre a homok eltávolításában, aztán gyors ruhacsere, majd csendben átvonultunka TV szobába. Ott végignéztük a Treasure Planet-et (tudom ám a magyar címét is, csak most nem jut eszembe, lehet, hogy simén csak Kincses bolygó?), aztán fogmosás, pizsi és takarodó. Persze ez utóbbi nem ment valami egyszerűen, három tökmagom nagyon nem akart elaludni, folyamoatosan inni akartak, meg wc-re szaladgáltak. Aztán éjfél felé végre valahogy sikerült elaludniuk, mentem én is zuhanyozni, és alvás. Úgy éreztem magam, mint aki két napja nem aludt.

Ébresztő félnyolckor van, úgyhogy félhétre beállítottam az órát, de persze negyedhétkor már arra keltem, hogy ezek ott randalíroznak a mosdóban. Nem igen volt egyszerű még egy óráig csendben tartani őket, ezt még gyakorolnom kell. Félnyolckor aztán ébresztő, zuhany, fogmosás, majd félkilencig kis játszó idő, félkilenckor reggeli. Mikor a reggelivel nagynehezenvégeztünk, átvették a nappalisok a terepet. A megkönyebbülés csak addig tartott, míg em jött sheila, hogy a naplót még ki kell töltenünk, meg még a törölközőket meg kell szárogatni, koszos ruhát kimosni. Ezzel egyig kell végezni, mert ebéd után mennek a beach-re. (Délelőtt a városban voltak, vásárolgatni.) Mivel végül csak egy mosó- és egy szárítógép van, szegény Szabira hagytuk Gabival a dolgot, hogy ha lejárna, pakolja be. végülis tizenegy óra volt, mire eltudtam indulni itthonról, bementem a  citybe, vettem ezt azt - Earl Grey-t, mert csak sima fekete tea van, egy doboz cappuccino-t, mert ez a kávé elég fura, reggelire pudingot, hogy legalább egy étkezést kihagyjak, mentolos cukrot, mert fáj a torkom, meg egy órát, mert nem hoztam, ugyanis csak olyan órám van, amit sajnálnék kivinni pl. a homokos tengerparta. Ez meg öt font volt. Szóval mostmár van órám, és fini teám is. :D Ráadásul nem a fő úton mentem be, hanem a kis utcákon a házak között. Annyira angol itt mondan! :) Jártam a St. Andrew Road-on:

Étlap

Vasárnap
ebéd: tojásrántotta, sült sonkaszelet, tonhal saláta, egy kis kukorica meg kenyér; és ennek az ebédnek van egy különlegessége is: az első étkezésünk, hogy nem volt desszert. Bármilyen furán hangzik is, de fellélegeztünk. :)
vacsora:...

Hétfő
vacsora: chips, nuggets and beans (sültgrumpli, chicken nuggets és bab, paradicsomos mártással)

Kedd
ebéd: milánói makaróni (féle :)), aztán csokis süti, csokipudinggal
vacsora: (hamarosan)

A szombat egész nap ráment az előadásunkra. Délelőtt még sokszor elpróbáltuk, Helennek megmutattuk, alakítottuk, ebéd után pedig a díszletet készítettük el. Aranyos, vicces lesz. De cserébe tényleg nem csináltunk semmit egész nap.

Vacsi után elmentünk Zsuzsival és Szabival sétálni, elsétáltunk egy darabon a tengerparton, onnan visszamentünk a Quebec rd.-ra, ahol találtunk vidámparkot, vízi csúszdát és hatalmas lakókocsi parkot - de nagyon komolyat. Olyan kilencre értünk vissza, este aztán hajmosás meg minden, és találtam egy könyvet (Holmes), szóval nyugis este volt. Az első. :)

Étlap
ebéd: ebédre mindenféle saláta volt - tonhal sali, zöldségsali, tésztasali, volt egy kis tavaszi tekercs, pici currys husi és egy kicsi sajtgolyó is - irtó fini volt :) desszertnek utána fluffy volt (ha jól emlékszem, ezt mondta Balázs) - kicsit olyasmi, mint a linzertészta, de azért mégsem az, ezt félbevágva dzsemet és tejszínhabot pakolva bele nagyon jó íze lesz.
vacsora: volt egy kis pörkölt-szerű husi, hozzá rozmaringos sült krumpli, meg párolt zöldség. a desszert a korábbi almás pite maradékából készült, puding, gyümi, stb. minden volt benne, tetején szép díszítéssel. :)

A mai nap a rendrakásé, pakolásé volt. Délelőtt Berendeztük a szobákat (=kipakoltuk a polcokra a játékokat), és átrendeztük a játszószobát, délután pedig hozzáfogtunk a gyerekeknek előadandó színdarabunkhoz. Ez három Phelias and Ferb (ha így kell írni) rész megnézésével kezdődött, rögtönk ebéd után. Kis, sötét szoba, sok ember, éppen ebéd után. Utána fáradtabbak voltunk, mint előtte. :D De két nagyon fontos szerepem is van: táncoló mosógép javító (pár másodpercre tűnik fel) és tagja vagyok a Ferbette-nek, vagyis a zenekar vokálosa vagyok. Illetve arról volt zó, hogy még valami bandában majd lehet, benne kéne lennem, de még nem tudjuk, kik lesznek a fellépők a Phelias és ferb által rendezett zenés showműsornak. Ha nem felejtem el, mikor lesz netem (igen, megint csak Notepad jelenleg, mert a kicsit ráérek nem esik egybe a használhatjátok az internetet időszakkal) megpróbálom megkeresni, melyik rész az alapja az előadásunknak. :D Jelenleg szakad az eső, de estére már vannak tervek. Kíváncsi vagyok, ha a kicsik majd itt lesznek, akkor is megmaradnak-e az ilyen esték.

Étlap:
reggeli: mogyoróvajas-lekváros pirítós, narancslével, feketeteával ebéd: sajna nem kérdeztem meg, mi a neve, vajas piritós, rajta egy (vastag) szelet löncs megsütve/pirítva, vajas pirítós, és erre egy kis paradicsomszósz, amibe némi tészta volt belefőzve vacsora: the traditional fish & chips (vagyis rántotthal és sültkrumpli, de nem a 'hagyományos' liszt-majd-tojás-majd-zsemlemorzsa módon kirántva, hanem, mikor a tojást és a lisztet összekevered - biztos mind ettetek már ilyet), aztán (persze, hogy elfelejtettem a nevét) rebarbara, rá ilyen aranygaluska-szerű gombócok, ez összesütve, erre pedig tejsodó (apa, ennek utánanézhetnél, mert nagyon finom volt :D, a rebarbara kicsit savanykás az alján)

Időjárás:
Azt hiszem, egyre nagyobb meggyőződéssel merem állítani, hogy nagyon vicces gyerek volt ez a Murphy. Tegnap, hogy bent ücsörögtünk egész nap, gyönyörű idő volt, aztán, mikor lett egy kis időnk, elkezdtett szakadni az eső. De vacsora utánra szerencsére elállt, csak hűvös volt. Ma, hogy bent voltunk egész nap - nem fogjátok kitalálni: sütött a nap. Letettem az ágyra a szemüvegemet, és akkor vettem észre, hogy kicsit be is sötétedett. Vacsora után, hogy kint voltunk Gabival, Tarával és Szabival, elkezdett esni az eső. Most is esik. Tudom, Réka, hogy Te meghaltál egy kis angol esőért, de nem lehetne csak egy olyan nap, amikor nem akkor esik, amikor kimehetnénk? Remélem, hamarosan eláll.

Huh, ez egy nagyon fárasztó nap volt. Reggeli után jött a 'Firs Aid Lady' (Joy), és egy kis ebédszünettel ugyan, de délután fél négyig tartó előadást tartott nekünk. Értem, hogy szükség van erre, de attól még unalmas és főleg nagyon fárasztó volt. Ráadásul kicsit fura akcentusa is volt, és eléggé kellett koncentrálni, hogy az olyanszavakat, amiket még magyarul sem tudsz, megértsd. Nekem legalábbis.

Ennek végeztével aztán előszedtük a filmezős párnákat, kapott mindegyik huzatot, és leszámítva azt az ötöt, ami teljesen jó volt, illetve azt a kb. hetet, ami teljesen rossz, megvarroattuk őket. A fiúk nagyon kedvesen dokumentálták az eseményeket. :) Ezzel valamivel öt előtt végeztünk, majd Tarával meggyógyítottuk szegény scary pig-ünket, mert leesett a feje - akkor meg már a derekát is megvarrtuk, szóval mostmár tökéletes.

Vacsi előtt még volt egy kis eligazítás, Helen kijelölt időpontokat, amikor használhatjuk a netet, hoyg ő a fennmaradó időben tudjon dolgozni. Persze tipikusan olyan időpontokat, hogy beszélni otthoniakkal (Skype, MSN) akkor sem tudnánk, ha nem lenne iylen lassú az egész (ami állítólag majd nem lesz, ha már csúszatott műszakokban dolgozunk), mert épp abban a pár órábn, amikor hazamennek az emberek, de még nincs túl késő, Helen dolgozik. Na de sebaj, apáékat felhívtam vacsi előtt, szóval beszéltem velük, hoyg még élek, Ők meg el tudják/tudták mondani a kerseztszüleimnek, úgyhogy nem gond, és éjfél után talán már e-mailt is tudok majd küldeni. Talán. :) (És végre kiposztolni a blogra a napok óta gyülekező bejegyzéseimet :D)

Vacsi után Zsuzsival, Tarával és Jánossal elmentünk vásárolni, kinek mi kellett, a magam részéről a felét elfelejtettem. :) De legalább vettünk folyékony szappant - már napok óta készültünk rá. Befele Tara idegenvezetett minket, így a kisházak között mentünk be (annyira jó, hogy majdnem mindnek van neve - apa amúgy szerintem nagyon szeretné ezeket a fajta kisházakat, mert nem emeletesek, bár igaz nem is olyan nagy parasztházak, sok-sok szobával), visszafele pedig a tengerparton sétáltunk végig. Közeledett a vihatr, és hatalmas hullámok jöttek a aprt felé. Gyönyörű volt. Hazafele még felszedtünk két lányt, este pedig egy kicsit 'Corner Shop'oztunk, amit még egy kis Therapy követett, de olyan fáradt voltam, hogy magam sem értem, hogy nem aludtam el ott, a szófán.

Jaj! És a poént majd' elfelejtettem: ma volt az eslő este (és még egy hete sincs, hogy itt vagyunk), hogy angolul álmodtam. Brrrr.

Étlap:
reggeli: vajas piritós, narancslével és gyümülcsteával ebéd: spanish omlett (tortilla, sajtal a tetején), kis tésztasali, meg igazi sali, aztán nasinak egy kis fagyi és gyümölcssaláta tejszínhabbal vacsora: meal-pie (húsos pite, nem messze van a Fleet street ;D) párolt zöldséggel (sárgarépa, kelkáposzta és krupli), barnamártással, desszertnek pedig almáspite, vaníliaszósszal

Hihetetlen, hogy egyszerűen képtelen vagyok betölteni a leveleimet. o.O Na mindegy, most épp Notepadból tolom, hogy örüljetek, ha majd kicsit tudok betölteni oldalakat. :)

Tegnap team-building volt. Estell és Nina vezetésével megnéztük a várost (kb. 50 perc :D), aztán két csoportra szedve repülőbalesetet szenvedtünk, törött lábbal, rossz emlkezettel, stb. kellett eljutnunk a kapott versek alapján megfejtett helyekre. Életmentő ételt, majd italt, végül pihenő helyet kaptunk. :) Nem sok hiányzott, hogy mi érjünk be hamarabb. A sors azért, azt hiszem, igen vicces kedvében volt, mikor a sebesüléseinket sorosolták: mindkét szemem megsérült, és elvesztettem a lásásomat. Idegen helyen, nem látsz semmit, és rohanni kell, mert nyerni kell. :D

Ebédután még egy kicsit játszottunk. Az első állomás a Twister nagytestvére volt, annál kicsit jobb, de mégiscsak Twister. A másodikon pókhálót készítettünk. A harmadik állomáson a csapatunk szörnyen teljesített, de néhány ember megismerésében ez (is) sokat segített - egy lyukas müanyag cső aljáról, némi (vagy inkább sok) víz segítségével kellett (volna) megszereznünk valamit. A negyedik állomás az Amazon-room-ban volt, Estelle istennő találóskérdéseire kellett megfelelnünk, azt hiszem, ez egész jól ment. Az utolsó állomás inkább állomás csoport volt, szellemiskolába mentünk, ahol a korábban készített ilyesztő bábuk között kellett felfedeznünk a három kis állomást, és logikai feladványokkal kísérletezgetnünk. A vicces az volt, hogy ez mind-mind olyan játék volt, amit a gyerekekkel is fogunk majd játszani, és mégis... De sebaj, ők úgysem tudják, hogy lepipálnak minket. :D Ennek végeztével megbeszéltük a napot, majd vacsi. Este elmentünk Shreket nézni, aztán este kicsit (sokat) még játszottunk, meg beszélgettünk unaloműzőnek.

Étlap:
reggeli: kávé, zabkeksz tejjel, tea ebéd: tojásos quiche (zsírostészta alap, benne sajtos tojás, kicsit habos volt, szerintem egy kis liszttel) vacsora: sajttorta desszertnek, de ez anniyra finom volt ((sült)tészta alul, ezen sajtkrém, kicsit a Katy-féle tiramisura emlékeztetett az íze :), és ezen eperdzsem), hogy már nem emlékszem, mit kaptunk előtte

Időjárás:
Délelőtt ha nem is ezer, de olyan hétszázötven ágra sütött a nap. Tudom, hogy Nálatok roszabb a helyzet, de hát nem ezért jöttem el onnan? :D Szóval a lényeg, hogy azért meleg volt délelőtt, délután viszon lehűlt az idő, mikor elindultunk a moziba (nagyábból ugyanezzel a lendülettel meg is érkeztünk oda, ilyen messze van :D) akkor pedig már úgy szakadt, hogy ilyen nincs. Estáre aztán persze megint el átt. Tudom, hogy az időjárás topikot most vezetem be, de minden nap így néz ki, szóval ezt lehet, nem tartom meg túl sokáig. :D

A mai program két részből állt. Reggeli után Helen elmondta a menetrendet, majd a következő három órát azzal töltötte, hogy elmesélt rengeteg mindent a táborról. Ezernyolcszázelfelejtettem mikor alapították, adományokból tartja fenn magát, és a rászoruló gyerekek számára kínál ingyenes nyaralási lehetőséget. Helen elmesélte, hogyan kell viselkedni velük, hogyan kell bánni velük, és minden egyéb lényeges tudnivalót. Hosszú volt, és a végén már eléggé kellett koncentrálni.

Még ez előtt, Sheila-val kitöltöttük a munkavállaláshoz szükséges regisztrációs papírokat, most náluk vannak az irataink, nem menekülhetünk, míg a megfelelő szervezetek vissza nem küldik azt. :)

Miután Helen a mondandója végére ért, elkészült az ebéd (a már említett pizza + sali), ezt egy kicsi szünet követte, amjd jött a nap vidámabb fele - ijesztő, de valós(szerű) fejeket, amjd hozzájuk tartozó testeket kellett készítenünk, amelyek a későbbiek során majd felhasznállásra kerülnek. Tara-val alkottunk egy csodát ("This is a pig." :D), ami most, testvéreivel együtt egyenlőre az ebédlőben pihen - sajnos, a macskát így sem sikerült elijesztenünk. :D

Bár sokan nem voltatok még Angliában, azt azért biztosan tudjátok, hogy a rossz oldalon mennek az autók. Ezt az egyszerű és jól ismert tényt szeretném most kibővíteni nektek - az angolok nem csak, hogy a rossz oldalon mennek, hanem mindent fordítva csinálnak. A csap a másik irányba nyílik, sőt, álatlában a hideg- és a melegvíz is a 'másik' oldalon van. A villanyt is lefele kell felkapcsolni...

Ezzel együtt nem ez a legfurcsább az egész helyzetben, sőt!, épp ellenkezőleg: az a furcsa, hogy semmi sem furcsa. Még az sem igazán, hogy a rossz irányba kell nézni. Ezt először annak tulajdonítottam, hogy 12+ óra utazás után hullafáradt voltam. De azóta kipihentem magam - sőt, Zsuzsival azon csodálkoztunk, hogy teljesen magunktól felébredtünk reggel (igaz, utána is hiába vártuk a beállított ébresztőt :)) - és még mindig nem furcsa.

Nem is tudom, már ki volt, szerintem többen is kérték, hogy szorgalmasan jegyezzem többek között azt is, mit eszünk. Az ő kedvükben járva elindítom ezennel az Étlap rovatot.

Vasárnap:
Párolt zöldborsó, párolt répa, sült husi, yorkshire puding, barnamártás, sültkrumpli.

Hétfő:
reggeli: narancslé, gabona pehely (olyan, mint a honney wheat nálunk, lehet, hogy pont az :)), tea
ebéd: sült husi, cottage chease (egy fehér, ebben ubi volt, és egy piros), sültkrumpli
vacsi: lasagne, salátával (nalzsamecetes), és sült banán tejszínhabbal.

A kaja úgy általában finom, de ez az utóbbi, ez verhetetlen volt: a banánt kisebb darabokra (kb. elharmadolva) fahéjas cukorban megforgatták, és ezt így megpirították egy kicsit. Nyammi!

Kedd:
reggeli: narancslé, mogyoróvajas-lekváros kenyér, tea
ebéd: pizza, salátával, (op. yoghurt)
vacsi: rizs és valami tokány-féle, elfelejtettem, hogy hívják. :)

A reggeli egyébként svédasztal szerűen tálalva - ki mit kér, minden kipakolva. A szakácsaink (Sheila és Maureen) tényleg nagyon értenek a dolgukhoz - és a ami a legszimpibb, hogy eddig mindenhez volt valami zöldségköret, a pizzához salátát otthon is befogom vezetni!

Egy biztos, ez nem egy fogyókúrás hely, Helen és Sheila is azzal fenyegetett minket, felszedünk egy pár kilót nyár végére...

Most, hogy varázsoltunk netet (= H regisztrált és adott jelszót), jöhet az első helyzet jelentés.

Vasárnap háromkor keltünk, és nem sokkal négy után indultunk el a reptérre - ahogyan azt az előző bejelentkezésem alkalmával is olvashattátok. Fél öt körül ki is értünk, feladtuk a bőröndömet. A hosszú sor ellenére elég gyorsan haladtunk, max negyedórát álltunk sorba, semmi fennakadás. volt még háromnegyed óra a beszállásig, felakartunk menni, megnézni a gépeket - illetve fel is mentünk, de nem tudtunk kimenni. :( Sebaj, a napfelkeltét így is megnéztük. :) Aztán közeledett az indulás, (azt hiszem, apa kicsit jobban izgult még nálam is :)), a detektoros kapun után aztán meg is találtam a többieket. 'Betolakodtam' melléjük a sorba. :) Szerencsére olyan a társaság, hogy egyből megtaláltuk a közös hangot. Jobb is, két hónapot rossz lenne eltölteni antipatikus emberekkel. :) A gépen egyetlen gondom az volt, hogy nem tudtam ablak mellé ülni, de végülis így is megfigyeltem nagyon sok másodpercnyi felhőt és tájat. :D Első repülés, a felszállást és leszállást nagyon élveztem, és a felhők felülről tetszettek a legjobban - nagyon jó volt nézni a fehér tengerből kiemelkedő fehér hegyeket - ez utóbbiak voltak az esőfelhők, feltételezem. :) Utólag bevallom, tartottam tőle, hogy félni fogok (végülis az üveglapokon sem merek keresztülmenni), de semmi extra - olyan volt, mint a vonat, vagy az autópálya. Kivéve a le és felszállást - de ezt talán már mondtam.

Lutonban aztán szembejött az első probléma, "technical problems" miatt majd egy órát kellett várni a csomagjainkra, amik aztán nem teljesen kifogástalan állapotban kerültek elő, de legalább minden megvolt. :) Kicsi időhúzás, aztán irány a vonatállomás. Zs úgy utasított minket, hogy felszállunk a kisbuszra, ami ingyen elvisz minket. Namármost, erre az ingyenes buszra 1.50 font volt a jegy, nem egész öt perces utazásért... Nem vagyunk nagyon hozzászokva. A pályaudvaron (Luton Parkway) majd' három órát vártunk, de legalább sikerült vizet venni, az nagy könnyebbség volt. Ja! A gépen kaptunk (Thanks to the cooperation of O2 and Wizz Air) SIM kártyát, 15 fontos feltöltéssel egymás között (O2) ingyen tudunk beszélni, illetve 100 perc international time is jár hozzá. Azért na. :) Épp csak egyedül a családi számokat hoztam ki a régi telóval... Szóval ezt is sikerült feltölteni három unalmas óránkban. :)

A vonat nagyon jó volt, és ahogy R mondta csütörtökön, láthattuk az angol tájat. Ha nem négy és félórán keresztül kellett volna nézegeti, biztosan kevésbé érezném úgy, hogy az angol táj egy kb. három méter hosszú szakasz végtelenítéséből áll. :) De semmi panasz, sok zöld, és helyes házak. :) De hogy ne legyen egyszerű az élet, a három óra várakozást Nottinhgamben újabb háromnegyed követte. Meleg volt. Itt jött még két és fél óra vonatozás (Nottinghamig is két órát utaztunk), amit végre várakozás nélkül(!) egy félórás taxizás (őrült sofőrrel), és a szálláson voltunk. Hihetetlen volt,  tizenkét órával korábban indultunk... Na, mindegy. A lényeg a lényeg.

Itt aztán Sheila fogadott minket (olyan sok S betűs nevem van, hogy lehet, a rövidítések helyett majd rászokok a nevekre...). Amennyire a vonaton rákészültünk a terrorra (a közvetítőnkön való merengés révén jutottunk el idáig), annyira fogadott minket barátságosan és vendégszeretőn. Megmutogatta a házat, kiosztotta a szobáinkat, és a kiskonyhába szabadbejárást kaptunk - egy kávé máris, aztán még további két tea a napfolyamán. Na, azért egy bögre teával sétálgatni egy angol vendégházban, annak azért van feelingje. :) érkezés után (nyilván) az első utunk a tengerpartra vezetett. Hát, az valami gyönyörű. És főleg, ilyen  melegben - még a víz is kellemes volt. Aztán, mikor visszaértünk,megérkezett Helen (és a családja) is, vele is bezséltünk egy keveset, aztán Sheila olyan vacsit rittyentett össze nekünk, hogy az valami hihetetlen. Nagyon finom volt, gyanítottuk, hogy a lelke is benne van a vacsiban. :) Vacsi után aztán már csak lézengtünk, este még megnéztük a döntőt, aztán ágyba zuhantunk.

Ma még szabad nap van. Reggelire volt lekváros pirítós és/vagy gabonapehely, meg valami zabkeksz-féle. Utána besétáltunk a faluba, hogy körülnézzünk, de úgy eláztunk, mint a.... Visszafele már majdnem futottunk. Aztán szenvedtünk egy kicsit a nettel, de nem nagyon ment, így ebéd utánra hagytunk (husi + krumpli tegnapról, és cottage chease), amit végül sikerült is megoldaununk, így most itt vagyok. de már nem sokáig, mindjárt lesz valami happening, úgyhogy mennem kell, holnap (?) majd mesélek a társaságról is. de azt hiszem, nagyon jó lesz! (Ja! És nincsen szúnyog!!!!! :DDD)