Az előző bejegyzés elkészülte óta sokat pakoltunk, és volt egy garden party-nk is: vagyis gyerekeknek való különböző sorversenyekben kellett (volna) felülmúlnunk a másik csapatot. Talán korábban már írtam, ha nem, most megteszem - a keddi csapatverseny során mi a Donkeys nevet választottuk magunknak. Most lett egy indulónk is hozzá:

You think that we're slow, but that's not so,
Donkeys, Donkeys, go, go, go!

(Kb. Lassúnak tartasz, de ez nem igaz, / Hajár, hajrá Szamarak!) Ez utóbbi volt vasárnap délelőtt, a pakolás délután, meg közben kikerült a beosztás és, hogy hol lakunk a következő héten (vagy tán ezt eddig nem mondtam volna, hogy ha megfelelően szerencsés vagy, akár hetente költözhetsz?), és a fiúkákkal vagyok etsi/éjszakai műszakon. Vasárnap este, vacsi után aztán kicsit pihentünk az udvarban, aztán este, az utolsó szabad esténket megünnepelendő (bár, ha belegondolok, mi ünnepelni való van azon, hogy másnaptól munka van?) lementünk a Corner Shop-ba, ahol aztán jó sokáig dorbézoltunk.

Hétfőn reggeli után egy gyors eligazítás következett: este mindenki strandol, addig viszont mindenki szabad, hoyg 'felkészüljünk'. A felkészülés tuljadonképpen a költözést takarta, kiköltözni mégg csak-csak egyszerű volt, de beköltözni a srácok szpbájába már bajosabb. Be akartak menni a lányokkal a citybe, akik már indulófélben voltak. Úgy voltam vele, inkább menjenek, és majd kiporszívózok én, mint hogy siettükben összecsapják. Nem tartott uggyan sokáig, de szakadt rólam a víz, olyan meleg volt, de nagyon alapos voltam - a pókokkal szembeni félelmem arra hajszolt, hogy mindent elhúzzak, és felporszívózzak alatta. Így sikerült találnom egy pár fülbevalót is. :D Takarítás után lefeküdtem aludni, mert éjszaka elég későn jöttünk haza, és ki tudja, meddig kell fennmaradnom éjjel.

Félötkor aztán megérkeztek a gyerekek. Szerencsére, mivel ez volt az első napom, nem kellett egyedül lennem velük - de összességében azt kell mondanom, nagy volt itt a fejetlenség. Tizenhárom apróság (tényleg aprókák) lakik a kisfiúk szobájában (top boys), és mindnek egyszerre van mondanivalója. A staff vacsora kürül is volt némi bonyodalom, de végül szépen elrendeződött a kicsik sorsa, mind kaptak ágyat, szekrényt, aztán nyomás az ebédlő. Azt hiszem, a legkevésbé az ebédlőt fogom szeretni a következő hat hétben. Az rosszabb, mint a fejetlenség. Vacsi után aztán Helen és Sheila tartott nekik egy kis fejtágítást. fontos, hogy édesség, gyógyszer és pénz nem lehet egyiküknél sem. Az egyik kissrácról tudtuk, hogy van nála pénz, de mikor Sheila kérdezte, hogy kinél van, senki nem jelentkezett. Odamentem hozzá szólni, hogy nem tán elfelejtett valamit, majd felszaladtunk érte a szobába. Erre aztán további öt pici jött rá, hogy ő is elfelejtett szólni.

Miután a bürokráciával végeztünk, fölszaladtunk sürdőcuccot vettünk, és rohantunk (szinte szószerint) a strandra. Ott aztán fürdés, homokvárépítés, kagyló és csigaház gyűjtés, és partravetődött medúzák megcsodálása. Na, ez volt az a pont, ahol eldöntöttem, hogy mégsem akarom kipróbálni a tengervízben való fürcsizést. Brrr. A kissrácok persze mindegyik meg kellett, hogy nézze. Este, mikor onnan visszajöttünk a kerti slag sietett a segítségünkre a homok eltávolításában, aztán gyors ruhacsere, majd csendben átvonultunka TV szobába. Ott végignéztük a Treasure Planet-et (tudom ám a magyar címét is, csak most nem jut eszembe, lehet, hogy simén csak Kincses bolygó?), aztán fogmosás, pizsi és takarodó. Persze ez utóbbi nem ment valami egyszerűen, három tökmagom nagyon nem akart elaludni, folyamoatosan inni akartak, meg wc-re szaladgáltak. Aztán éjfél felé végre valahogy sikerült elaludniuk, mentem én is zuhanyozni, és alvás. Úgy éreztem magam, mint aki két napja nem aludt.

Ébresztő félnyolckor van, úgyhogy félhétre beállítottam az órát, de persze negyedhétkor már arra keltem, hogy ezek ott randalíroznak a mosdóban. Nem igen volt egyszerű még egy óráig csendben tartani őket, ezt még gyakorolnom kell. Félnyolckor aztán ébresztő, zuhany, fogmosás, majd félkilencig kis játszó idő, félkilenckor reggeli. Mikor a reggelivel nagynehezenvégeztünk, átvették a nappalisok a terepet. A megkönyebbülés csak addig tartott, míg em jött sheila, hogy a naplót még ki kell töltenünk, meg még a törölközőket meg kell szárogatni, koszos ruhát kimosni. Ezzel egyig kell végezni, mert ebéd után mennek a beach-re. (Délelőtt a városban voltak, vásárolgatni.) Mivel végül csak egy mosó- és egy szárítógép van, szegény Szabira hagytuk Gabival a dolgot, hogy ha lejárna, pakolja be. végülis tizenegy óra volt, mire eltudtam indulni itthonról, bementem a  citybe, vettem ezt azt - Earl Grey-t, mert csak sima fekete tea van, egy doboz cappuccino-t, mert ez a kávé elég fura, reggelire pudingot, hogy legalább egy étkezést kihagyjak, mentolos cukrot, mert fáj a torkom, meg egy órát, mert nem hoztam, ugyanis csak olyan órám van, amit sajnálnék kivinni pl. a homokos tengerparta. Ez meg öt font volt. Szóval mostmár van órám, és fini teám is. :D Ráadásul nem a fő úton mentem be, hanem a kis utcákon a házak között. Annyira angol itt mondan! :) Jártam a St. Andrew Road-on:

Étlap

Vasárnap
ebéd: tojásrántotta, sült sonkaszelet, tonhal saláta, egy kis kukorica meg kenyér; és ennek az ebédnek van egy különlegessége is: az első étkezésünk, hogy nem volt desszert. Bármilyen furán hangzik is, de fellélegeztünk. :)
vacsora:...

Hétfő
vacsora: chips, nuggets and beans (sültgrumpli, chicken nuggets és bab, paradicsomos mártással)

Kedd
ebéd: milánói makaróni (féle :)), aztán csokis süti, csokipudinggal
vacsora: (hamarosan)