Most, hogy varázsoltunk netet (= H regisztrált és adott jelszót), jöhet az első helyzet jelentés.
Vasárnap háromkor keltünk, és nem sokkal négy után indultunk el a reptérre - ahogyan azt az előző bejelentkezésem alkalmával is olvashattátok. Fél öt körül ki is értünk, feladtuk a bőröndömet. A hosszú sor ellenére elég gyorsan haladtunk, max negyedórát álltunk sorba, semmi fennakadás. volt még háromnegyed óra a beszállásig, felakartunk menni, megnézni a gépeket - illetve fel is mentünk, de nem tudtunk kimenni. :( Sebaj, a napfelkeltét így is megnéztük. :) Aztán közeledett az indulás, (azt hiszem, apa kicsit jobban izgult még nálam is :)), a detektoros kapun után aztán meg is találtam a többieket. 'Betolakodtam' melléjük a sorba. :) Szerencsére olyan a társaság, hogy egyből megtaláltuk a közös hangot. Jobb is, két hónapot rossz lenne eltölteni antipatikus emberekkel. :) A gépen egyetlen gondom az volt, hogy nem tudtam ablak mellé ülni, de végülis így is megfigyeltem nagyon sok másodpercnyi felhőt és tájat. :D Első repülés, a felszállást és leszállást nagyon élveztem, és a felhők felülről tetszettek a legjobban - nagyon jó volt nézni a fehér tengerből kiemelkedő fehér hegyeket - ez utóbbiak voltak az esőfelhők, feltételezem. :) Utólag bevallom, tartottam tőle, hogy félni fogok (végülis az üveglapokon sem merek keresztülmenni), de semmi extra - olyan volt, mint a vonat, vagy az autópálya. Kivéve a le és felszállást - de ezt talán már mondtam.
Lutonban aztán szembejött az első probléma, "technical problems" miatt majd egy órát kellett várni a csomagjainkra, amik aztán nem teljesen kifogástalan állapotban kerültek elő, de legalább minden megvolt. :) Kicsi időhúzás, aztán irány a vonatállomás. Zs úgy utasított minket, hogy felszállunk a kisbuszra, ami ingyen elvisz minket. Namármost, erre az ingyenes buszra 1.50 font volt a jegy, nem egész öt perces utazásért... Nem vagyunk nagyon hozzászokva. A pályaudvaron (Luton Parkway) majd' három órát vártunk, de legalább sikerült vizet venni, az nagy könnyebbség volt. Ja! A gépen kaptunk (Thanks to the cooperation of O2 and Wizz Air) SIM kártyát, 15 fontos feltöltéssel egymás között (O2) ingyen tudunk beszélni, illetve 100 perc international time is jár hozzá. Azért na. :) Épp csak egyedül a családi számokat hoztam ki a régi telóval... Szóval ezt is sikerült feltölteni három unalmas óránkban. :)
A vonat nagyon jó volt, és ahogy R mondta csütörtökön, láthattuk az angol tájat. Ha nem négy és félórán keresztül kellett volna nézegeti, biztosan kevésbé érezném úgy, hogy az angol táj egy kb. három méter hosszú szakasz végtelenítéséből áll. :) De semmi panasz, sok zöld, és helyes házak. :) De hogy ne legyen egyszerű az élet, a három óra várakozást Nottinhgamben újabb háromnegyed követte. Meleg volt. Itt jött még két és fél óra vonatozás (Nottinghamig is két órát utaztunk), amit végre várakozás nélkül(!) egy félórás taxizás (őrült sofőrrel), és a szálláson voltunk. Hihetetlen volt, tizenkét órával korábban indultunk... Na, mindegy. A lényeg a lényeg.
Itt aztán Sheila fogadott minket (olyan sok S betűs nevem van, hogy lehet, a rövidítések helyett majd rászokok a nevekre...). Amennyire a vonaton rákészültünk a terrorra (a közvetítőnkön való merengés révén jutottunk el idáig), annyira fogadott minket barátságosan és vendégszeretőn. Megmutogatta a házat, kiosztotta a szobáinkat, és a kiskonyhába szabadbejárást kaptunk - egy kávé máris, aztán még további két tea a napfolyamán. Na, azért egy bögre teával sétálgatni egy angol vendégházban, annak azért van feelingje. :) érkezés után (nyilván) az első utunk a tengerpartra vezetett. Hát, az valami gyönyörű. És főleg, ilyen melegben - még a víz is kellemes volt. Aztán, mikor visszaértünk,megérkezett Helen (és a családja) is, vele is bezséltünk egy keveset, aztán Sheila olyan vacsit rittyentett össze nekünk, hogy az valami hihetetlen. Nagyon finom volt, gyanítottuk, hogy a lelke is benne van a vacsiban. :) Vacsi után aztán már csak lézengtünk, este még megnéztük a döntőt, aztán ágyba zuhantunk.
Ma még szabad nap van. Reggelire volt lekváros pirítós és/vagy gabonapehely, meg valami zabkeksz-féle. Utána besétáltunk a faluba, hogy körülnézzünk, de úgy eláztunk, mint a.... Visszafele már majdnem futottunk. Aztán szenvedtünk egy kicsit a nettel, de nem nagyon ment, így ebéd utánra hagytunk (husi + krumpli tegnapról, és cottage chease), amit végül sikerült is megoldaununk, így most itt vagyok. de már nem sokáig, mindjárt lesz valami happening, úgyhogy mennem kell, holnap (?) majd mesélek a társaságról is. de azt hiszem, nagyon jó lesz! (Ja! És nincsen szúnyog!!!!! :DDD)
